Page - 278 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Volume 12/1

278 nosság elé „Verskoszorú"-jávai 1773-ban, a mely még két kiadást ért jobbítva és bővítve. Révainak elegyes versei szintén nem sokára elhagyták a sajtót, s legutóljára jelent meg a Rájnis „KalauzM-a, pedig alkalmasint ő írt társai közt legelőbb magyar distichont. Mindhárman csatoltak verseik mellé prosodiai magyarázatot; különösen Rájnis egész rendszerbe foglalta a magyar versmérték elveit. Ò volt az irodalmi kritika legfőbb képviselője akkor, ki a szabad vizsgálódás felé először tört útat s megmutatta, mikép lehet és kell a hibákat ostorozni. Baráti Szabó írta a legtöbb verset, jobbára hexameterekben. Még drámát is próbált ilyen schémában írni. Az idegen forma sok merészségre vezette s túlságba vitte: de a költői dictio meg- alkotásában legtöbb érdeme volt társai között. Berzsenyi és Vörösmarty is sokat tanúltak tőle. Dictiója sok helyen lendületes, eleven és színezett. Epistoláiban és lyrai verseiben ép és lendületesen folyó rhythmus lüktet. Társai közt leginkább értette a nyelv dialecticai sajátságait s iparkodott azokat az irodalmi nyelvbe olvasztani. Szorgalmasan gyűjté a népies szólás- módokat és szótárt is írt. Aztán egyik úttörője volt az alakúlni kezdő irodalmi társaságoknak s Kazinczyval és Bacsányival megindította 1788-ban a „Magyar Múzeumu-ot. Révai legtöbb oldalú író s izgató volt a classicai irány művelői között. Jól értett a rajzoláshoz, festészethez és mathematikához. írt verseket, fordí- totta a classicus írókat, értekezett a prosodiáról, fejtegette a grammaticának s a nyelvtörténetnek addig nem is sejtett nagy fontosságú kérdéseit. Az „Antiquitates Literaturae Hungaricae" és az „Elaboratior Grammatica Hungarica" czímű nagy munkái korszakos jelenségek a magyar tudomány történetében. Ily rendszeres mű e nemben még nem jelent meg magyar embertől s eredményei méltán örök becsűek. A magyar elme Révaiban követelt magának először helyet a jelen század tudományos törekvéseiben. Ó állította föl a legfontosabb alapelveket a nyelvészetben : vizsgálni a nyelv történetét s tanúlmányozni a rokon nyelveket. Hogy az irodalmi nyelvalakok ingadozásait megszűntesse : főleg a régi magyar nyelv emlékeire hivatkozott, s hogy a szók eredetét kikutassa : a rokon nyelvekkel való összehasonlítást sürgette. Ellenfelei, a kik közt Verseghy volt a legtehetségesebb, az élő köz- népi nyelvet kívánták alapúi venni az irodalmi nyelv megállapításában. Ekkép Révai Schlegelt és Grimmet is megelőzve, új eszméket hirdetett s új irányt jelölt ki a vizsgáló elméknek. O volt korának legnagyobb grammaticusa és nyelvésze. De Révai nemcsak mint tudós tett nagy szolgálatokat nemzetének: