Page - 286 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Volume 12/1

286 szerencsétlen leánynak szerelmi sóvárgását, a női szív megindító érzelmeinek oly mély ismeretével írja le a szerelem kizárólagos és föltétlen hatalmát, a mire addig még nem volt példa irodalmunkban. Sokan azt hitték, hogy e megható rajzot csak nő írhatta, s ez a legnagyobb dicséret Kármánnak lélektani ismeretére s a szenvedély elhatározó voltának költői alkotására. A természet képeit ő vegyítette nálunk először igazi művészettel az indulatok festői rajzába, a mi nem kisebb érdeme. Kármán erős bírálója elmaradott- ságunknak s nemzeti hibáinknak, és az erről szóló s „Nemzetünk csinoso- dásatt czímű dolgozatában a stilnek olyan erejével, oly fenséges emelkedett pathoszszal szól, a minővel nem találkozunk Kölcseyig. Hozzá csatlakozott Csokonai Vitéz Mihály (l773 —1805) is, e nagy, de még teljesen ki nem forrt izmos tehetségű ifjú költő, a ki a költészetnek mind a három mezején, a lyrain, epikain és drámain egyaránt munkás volt, de csak a két első nemben alkotott maradandó becsű műveket. Működésének java része azon időre esik, midőn a magyar költők és írók közül többen, mint a Martinovics-féle mozgalom részesei, börtönben sínlődtek, mások pedig megfélemlítve elnémúltak, mert a szó- és gondolat-szabadságot erős békókba verette az idegen kormány. Csokonai versenytárs nélkül uralkodott néhány évig a magyar költészetben, míg Kisfaludy Sándor neve ismertté nem lőn. S jóllehet Csokonai rövid élete folytonos tusa volt balkörűlményeivel és szegényes sorsával : kedélye nem borúit el, hanem — kivéve szerelmi convulsióit — derűit maradt, bízván jövőjében s a nemzet pártfogásában. De sorsa mindvégig siket maradt esengéseire s lehető legszerényebb reményeit sem teljesítette. Költői tehetségének azonban igazságot szolgáltatott az idő, s a mostani irodalmi közvélemény Csokonait a magyar költészet egyik legkitűnőbb alakjának tartja mint lyrai s még inkább mint elbeszélő költőt. Csokonai ódákat, elegiákat és dalokat írt, a melyek nagy költői erőt és nemes érzést lehelnek. Az emberiség s kivált nemzetünk művelődéseért lelkesül s a polgári érdem mindig készséges szószólóra talál benne. A franczia forradalom iszonyaitól irtózik, szelíd lelke a béke olajágaért eseng. Szerelmi ódái, a melyeket Vajda Juliánnához írt, kit ő Lillának nevez költeményeiben, továbbá népies dalai egyaránt friss, egészséges és erős képzelmet mutatnak. Nyelve könnyed és természetes, távol minden keresettségtől és mesterkedéstől, de nem egyszer pórias is, a miért korában igazságtalanúl Ítélték meg. Jó kedvében sokszor nincs határ, de fájdalmát mindig mérsékelni tudja. Szelíd és mélázó, érzelmes és gyöngéd.