Page - 301 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (1), Volume 12/1

301 még annyi és olyan sem volt, mint a komoly színművek terén : s mégis minden ízében magyaros felfogásával s néhány jól rajzolt alakjával, egy pár egészen sikerűit darabjával megvetette a magyar vígjáték alapját. Kisfaludy leleménye ezekben mutatkozik leggazdagabban ; typusai különböző változatok- ban majd félszázadig állandó alakjai voltak a magyar drámának és regénynek. Különösen két typusát rajzolta társadalmunknak igen sikerülten : a külföldies- kedő, de üres fejű mágnást s az igen is nyers, de jó szívű vidéki gavallért. Sőt a „Pártütők44 czímű művében már a népszínmű elemeit is föltalálhatjuk. Kisfaludy Károlylyal egy időben lépett a nyilvánosság elé Katona József (1792—1830), egy nagy tehetségű fiatal drámai költő is, a ki munkásságának és tehetségének ugyan csak egyetlen kiválóbb jelenségét hagyta hátra, a „Bánk bán44-t, de ez máig is a legjobb magyar tragédia. Katona, egy szegény kecskeméti takácsmester fia, a mellett, hogy a jogtudományt tanulta a fővárosban, a pesti színpadon is játszott kisebb szerepeket s a színész és drámaíró kettős koszorújáról álmodozott. Néhány csekély becsű, bár erőtől duzzadó drámai kísérlet után megírta „Bánk bán44-ját a tízes évek közepe körűi, aztán újra átdolgozta s 1821-ben ki is adta. A censura csak ezt engedte meg, előadását eltiltotta. A mű azonban az irodalomban sem tett ekkor semmi hatást, a mi a mélyen elkeseredett, ki nem hallgatott, szenvedélyes költőt egészen elnémította. Katona nem tarto- zott semmiféle irodalmi párthoz vagy költészeti irányhoz; elszigetelten állott az írók között, író barátai sem voltak, s így visszavonúlva, magába temette geniusát s csupán hivatalának élt, mint Kecskemét városi főügyésze, s neve alig hatott túl szülőfölde határain. Mint költő, ismeretlenül roskadt sírjába; nemzetünk nem tudta, hogy legnagyobb drámaíróját vesztette el benne ugyanazon évben, de néhány hónappal előbb, mikor Kisfaludy Károly koporsóját a vezér nélkül maradt írók mély bánattal állták körűi s fájdal- mukban a fővárosi közönség is osztozott. Pedig bármilyen jótékony volt is a Kisfaludy Károly hatása egész irodalmunkra: egyetlen műve sem hasonlítható a „Bánk bán44-hoz aesthetikai tekintetben. A „Bánk bán44 megelőzte korát, a melyben sem fogékonyság nem volt e mű politikai czélzata, sem érzék tragikai ereje iránt. Nemzetünk fejlődésének forrongó éveiben 1830—1848-ig aztán mind lelkesebben fogadta a közönség, s a tragédia alakjainak ábrázolásában a legkitűnőbb magyar színművészek versenyeztek egymással, magyarázatában pedig a legelső magyar kritikusok. Végre irodalom és közönség elismerte, hogy a