Page - 326 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (2), Volume 12/2

326 szellemet ebresztgetni s egy üjabb tärsadalom megalaküläsät elökesziteni. Jösikänak e törekvese nagyon elömozditotta regönyeinek nepszerüs£get, a mely napjainkban csökkent ugyan, de az£rt az irö erdemei elevülhetetlenek. A törteneti fölfogäs melysegeben, a kor- es jellemrajzok biztossagäban messze fölülmülta Jösikät ket kitünö magyar regenyirö : bärö Eötvös Jözsef es bärö Kemeny Zsigmond, kik a jelen szäzad irodalmi es politikai küzdel- meinek legtevekenyebb bajnokai köze tartoznak. Eszmeik a nemzeti fejlödes üjabb fokozatät jelölik s költöi müveik irodalmunk elsö rendü termekei. Eötvös Jözsefnek (1813—1871) a „Karthauzi" czimü regenyet, mely egy franczia gröfnak öneletrajza, elragadtatässal fogadta a közönseg. Ez nem törteneti regeny, hanem a harminczas evek forrongö eszmeinek es szenvedelyeinek, az üjkori egyen tragikai küzdelmenek es vilägfäjdalmänak megkapö rajza, a ketely es hit, a gyögyithatatlan bänat es valläsos vigasz költöi vegyülete. Benne van „korunknak egesz szenvedese, melynek szämära nincsen boldogsäg", az aristokratiänak elöitelete s emleke, a demokratiänak remenye s äbrändja. A „Karthauzi" bölcselmi szemlelödese es valläsos fölemelkedese az euröpai tärsadalom eszmekörebe vezette a magyar közön- seget, a melynek e könyv maig is kedvelt olvasmänya. Eötvös mäsik ket regenye, „A falu jegyzöje" sa „Magyarorszäg 1514-ben", politikai eszmeinek költöi megtestesitese. Mind a kettöben az emberi jogok meltösäga, az emberiseg jogegyenlösege mellett, a jobbägyok elnyomatäsa eilen szölal fei. Amabban az 1848 elötti magyar tärsadalmat, a nemesseg kivältsägait, a jobbägysäg elviselhetetlen terheit, megyei rendszerünket beszeli el keseru günynyal, humorral es finom ironiäval, erzelmesen es pathoszszal, de mindig magas költöi emelkedettseggel. Emebben a mohäcsi vesz elötti Magyarorszäg ällapotät rajzolja a kor uralkodö eszmeivel, a pörläzadäs fenyegetö tanül- sägaival, a melyek a jobbägyok fölszabaditäsära czeloztak. Eötvösnel biztosabban senki sem fogja föl a kor eszmeit es szenve- delyeit. Azonban a kidolgozäsban, nehol a jellemek fejleszteseben nem mindig szerencses, nyelve is kisse nehezkes es nem elegge magyaros. De e hiänyokat gazdag eszmei, reflexiökba melyedö s megis erzesben äradö költeszete nemcsak pötoljäk, de sokszor teljesen feledtetik is. „Müvei nemely reszleteben — irja Gyulai — a müveszen gyakran eröt vesz a philosoph, de az egesz veghatäsa mindig költöi. Kevesbbe mulattat, mint mäsok; de mindig fölemel es nemesft. Phantasiäja neha kimerül, kcdelye soha; a fäj- dalom es vigasz, az emberszeretet es hit e gazdag forräsa kimerithetetlen."