Page - 328 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (2), Volume 12/2

328 es aristokratia hatalmaskodäsät, az erdelyi fejedelmi udvart, szöval a XVI. es XVII. szäzad egesz szellemet, köz- es magäneletet. Regenyei valösägos tragediäk, s pedig „nem annyira a bünök tragikumät rajzolja, mint inkäbb a nemes szenvedelyek, mondhatni, az ereny tevedeseit." „Gyulai Pal", az „Özvegy es leänya", a „Rajongök", a „Zord idök" törte- nelmi, a „Ferj es nö", a „Szerelem es hiüsäg", a „Ködkepek", a „Sziv örvenyei" tärsadalmi regenyeiben es beszelyeiben höseit nagy reszt tülzott nemes erzesük, erenyük sodoija veszbe. Tragikai fölfogäsa, zordon fensege, a derültebb, idyllibb kepeknek majdnem teljes hiänya okozza, hogy regenyei färasztölag hatnak, s azokat igazän tanülmänyoznunk kell. De igy aztän valödi müelvezetet talälunk Kemeny müveszeti czeljänak a törteneti igaz- saggal valö szoros kapcsolatäban, kitünöen festett jellemrajzaiban, a sziv legtitkosabb rejtekenek bämülatos ismereteben, az összetett szenvedelyek bonyodalmainak lelektani bonczolatäban, megräzö monologjaiban, a melyek oly hüen festik az egyen lelki ällapotät. Mindig teljessegre törekszik es egyenitesre, kerulve a typust. Szerkezetei nehezkesek, a forma iränt kevesebb erzeke van, az elbeszeles könnyedsege s bäja nincsenek hatalmäban; de eszmei, eredeti gondolatai, a müveszet, tudomäny, az elet es tapasztalat köreböl vett kepei es hasonlatai, meglepö ötletei mindenütt gazdagon ärad- nak. A termeszet es környezet hatäsät senki sem tudja hivebben rajzolni regenyiröink között. Az a lelki ällapot pedig, — irja Gyulai — „midön az esz dialektikäja elaltatja a szivet, vagy a szive az eszt, a midön a kepzelödes nagyitja vagy kicsinyiti a targyakat, a szenvedelyt tüzeli vagy hüti, a mämor es kiäbrändüläsnak, a tettre ragadtatäs es a tett visszahatä- sänak hangülata, a kösza älmodozäs, a sejtelmes borongäs a legköltöibb tolmäcsra talälnak Kemenyben. Regenyeinek e helyei a magyar költeszet legszebb lapjai köze fognak tartozni mindenha". Meg Kemeny elött lepett föl Küthy Lajos, a negyvenes evek egyik legolvasottabb iröja. „Hazai rejtelmek" czimü regenye, jöllehet, mint egesz, elhibäzott mü, rendkivüli tehetsegröl tanüskodik. Küthy sem a fölfogäsban, sem a jellemzesben nem erös, de nehäny alföldi täj- es genre-kepe mind a szinek elevensegere es gazdagsägära, mind a nyelv költöisegere nezve a magyar pröza legszebb termekei köze tartozik. Tärsadalmunk derültebb oldalait, a fövärosi es videki elet furcsasägait Nagy Ignäcz festette a „Magyar titkok" czimü munkäjäban s mäs kisebb-nagyobb novelläjäban. Pdkh Albert pedig mint humorista tünt ki genre-kepeiben.