Page - 338 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (2), Volume 12/2

338 nemzetünk jölletenek elömozditäsäban, az ötvenes evektöl kezdve pedig 1870-ig ö volt a nemzet vezere. Mint szönok nem aratott ugyan oly zajos sikert, mint Kossuth, de azert a legnagyobb magyar szönokok köze tartozik. Elragadni nem, csak meggyözni es fölvilägositani törekedett hallgatöit, s e törekves senkinek sem sikerult oly mertekben, mint Deaknak. Nem igen hasznält szönoki vagy költöi di'szitmenyeket, csak annyit, a mennyit — Csengery szerint — az antik jözansäg peldänyaiban is talälhatni. Beszedei- nek, ällamtudomänyi, publicistikai munkäinak, söt meg leveleinek stilje is gondos, bär egyszeru; több benne a szabatossäg, mint a kellern, több a vilägossäg es ferfias lelkesüles, mint az elragadö hev. De megvan bennök a lelek ama fönseges emelkedettsege, a hangnak ama meggyözö pathosza, melyekre csak az igazsäg mely sugalma kepesitheti az fröt es szönokot. Deäk pälyäja nemcsak a magyar nemzet, de az egesz monarchia törtenetevel össze van forrva. Müveltsegünk haladäsa, tudomänyos irodalmunk minden ägänak föllendülese es virägzäsa sok tekintetben az ö ällamferfiüi längelmejenek s politikai bölcsesegenek köszönhetö.