Page - 374 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (2), Volume 12/2

374 szinpadok müsorän is helyet talält, es Berczik Ärpäd, kinek eleven müzsaja sok jöizü darabbal tarkitja a müsort („Fertäly mägnäsok", „Adam es Eva", „A häzasitök", „Szellemdüs hölgy", „A bälkirälynö", „Nezd meg az anyjät", stb.) Ez idöszakban leptek meg fö] mint szinmüirök : Almäsi (Balogh) Tihamer („Ciarisse", „Adieu", „Ket ev multän"), gröf Zichy Geza („A phrenolog", „A szerelem harcza"), Abonyi Lajos („A betyär kendöje", „Panna asszony leänya"), Bercsenyi („Az ezredes leänya", „Dormändi Kaiman"), Väradi Antal („Iskariöt", „A tör", „Hün utödok"), Csepregi Ferencz es Töth Ede. E ket utöbbi egy-egy darabbal a nemzeti szinhäznäl kezdte meg s utöbb a nepszinhäznäl folytatta sikeres, de rövid drämairöi pälyäjät. Ifjabb Abränyi Kornel („Marianne", „Olga", „A csalhatatlan") es Emil („Az elsö", „A vegrehajtö") valamivel kesöbb leptek föl, de megis ez iröi nemzedekhez tartoznak, valamint Bartök Lajos („A legszebb", „Kendi Margit", „A mehek", „Thurän Anna", „Erzsebet kirälyne") es Murai Käroly („Az elsö evfordulö", „Virägfakadäs", „Huszärszerelem") legfiatalabb drämairöink is. Ez evtized legfontosabb esemenye a nöpszinhdz alapitäsa. Meg a hatvanas evek elejen nyitotta meg Molnär György, videki szi'nigazgatö a budai länczhid-teri nepszinhäzat, de ällandö közönseget nem nyerhetven, pär ev mülva megbukott, majd maga a szinhäz is lebontatott, s azöta a budai reszen is a nemzeti szinhäz es magyar kirälyi opera rendez elöadäsokat a värszinhäzban, nyäron pedig a Krisztina-värosi szinkörben egy-egy jobb videki szinigazgatö tärsasäga müködik az ällandö szmhäzak szünideje alatt eleg kedvezö pärtoläs mellett. A 70-es evek elejen, mig az opera üj palotäjät lassan es nagy fenynyel epitgettek, läbra kapott az osztozkodäsi kedv es mär nem elegedett meg csak a dräma es opera szetvälasztäsäval, hanem a dräma müfajai közt is nagy eiterest lätva, a nepszinmünek, drämänk e legsajätosabban nemzeti fajänak külön häzat követelt; es bär semmi viszäly sem merült föl az eddigi hitestärsak közt, megis szetvälasztottäk öket, s a nagy reszt komoly nep- szinmüvet a bohö, söt neha leder operettel häzasitottäk össze, melyeknek otthonävä az 1875 oktöber 15-en megnyüt nepszinhäz lett. A nemzeti szinhäzban csak a tisztän drämai es vigjäteki fajok maradtak meg; söt legüjabban egy vigszinhäz alapitäsänak eszmeje is foglalkoztatja a köz- velemenyt, s ha ez fölepül, akkor lesz a nemzeti szinhäz igazän az, a miert epült: a classicus müsor äpolöja, az eredeti drämairodalom emelöje, a leg-