Page - 387 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (2), Volume 12/2

387 Debreczenben jelent meg 1774-ben. Ezekhez mellekelve Maröthi György elmeleti jegyzetei kellö rövidseggel ismertetnek a zene rendszereböl annyit, a mennyi nezete szerint a khoräl-eneklesre szükseges. Ez a 20 lap terjedelmü elmeleti dolgozat a magyar irodalomban legelsönek mondhatö. Maröthi debreczeni professor koräban, 1743-ban l'rta. Az összhangzatos enekles emelesere a „Magyar Harmonikus" volt tehät a mäsodik es napjainkig utolsö lepes. A katholikusok helyzete az elöbbiektöl lenyegesen különbözik. Zenei szempontböl tekintve maga a szertartäs egy hatalmas müzene szövegkönyve, mely Palaestrina koräban mär versenyezhetett a többi müveszetekkel. Az olasz es nemet mesterek közül koronkent többen müködtek Magyar- orszägon, kik a törtenelem lapjain is szerepelnek. Ez elötti szemlenkben („Magyarorszäg I. kötete 363. lapjän") Tinctor Jänost mär emlitettük Monetarius Istvännal együtt, ki, mint Magyarorszäg fia, 1513-ban megjelent elmeleti munkäjät Thurzö Györgynek ajänlotta. Stolzer Tamäs a hires nemet zeneszerzö is volt egy ideig magyar kirälyi karmester II. Lajos kiräly udvaräban; utäna a kesöbb viläghirüve lett Willaert Adorjän, a ki a nemet alföldi iskola utolsö korszakänak megalkotöja, szinten Budän, II. Lajos udvaräban volt alkalmazva, mint udvari karnagy, s e tisztet het even ät 1526-ig viselte. GirolamoDiruta olasz mester pedig zenetanitöja volt Bäthory Zsigmond erdelyi fejedelemnek, mire „II Transilvano" czimü elmeleti mun- käja vonatkozik, melyben a czimzett szerepet maga Bäthory vitte. A regibb keziratokböl csak egyet ismerünk : Käjoni gvärdiän s kesöbb erdelyi vicarius orgona-täbläzatät, melyet föntebb mär emlitettünk. E codex föleg ket tekintetben vonja magära figyelmünket: igazolja elöbbi fölteve- sünket az egyhäz irodalmi müködeseröl; mäs felöl nemzeti szempontböl is erdekes adatokat szolgältat. Tartalma közt különfele külföldi es hazai misek sorakoznak, mindenik a maga keletkezesi helynevevel. Peldäül: „Missa Tyrnaviensis", „Missa Kismartoniensis", „Missa Siculorum, Pater Fr. joannes Käjoni scribebat, organista et organifaber, sui Guardianatus Mikhaziensis conventus anno 1667. 14. Martii", „Missa domin. per annum cantus Strigoniensis", „Missa Strigoniensis tempore Paschali." Nemzeti szempontböl sokkal erdekesebb, mert lättatja, hogy a nemzeti sajätsägok mär ekkor az egyhäzakban is kezdenek nyilatkozni. A gyüjtemeny Märiät üdvözlö 53 litäniäja közt ugyanis egeszen mäs rhythmusüak a nemet hely- segekei; a magyarok ellenben mintha megannyi nepdal-fräzisböl alakülnänak. 49*