Page - 415 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (2), Volume 12/2

415 aränyban ällott. Ez teljesen összeillett a nemzet pompakedvelesevel, melyet nemcsak egyhäzi szertartäsaiban, hanem minden vilägi ünnepely alkalmäval is szeretett kimutatni. E reszben a nemzeti fölfogäs es mült idöbeli elet modoräba, szokäsaiba mely bepillantäst lehetett nyerni az 1884-ben Buda- pesten rendezett ötvösmüveszeti es regeszeti kiälh'täs alkalmäval, melyen az elökelöbb magyar csalädoktöl beküldött meses ertekü es legtöbbnyire nagy mübecsü disztärgyak, ekszerek, fegyverek, szint ügy az egyes templomok, käptalanok, püspöksegek kincstäräböl a dräga kelyhek, ereklyetartök, zomänczos müvek es mindennemü disztärgyak addig nem is sejtett nagy szämmal leptek meg az e szakma iränt erdeklödö ügy hazai, mint külföldi közönseget. Pedig ez az alkalmi gyüjtemeny koräntsem foglalta magäban mindazt, a mi megvan s a mit muveszettörtenelmi szempontböl bemutatni erdemes lett volna. Regi ütleiräsok, külföldi ütazök naplöinak es följegyzeseinek egy- nemelyike alig gyöz elegge magasztalö kifejezesekben jelentest tenni az egykorü nagy fejlettsegü eletröl, a palotäkröl es egyhäzakröl, az oszlopos csarnokok es kertek diszeröl, a fenyes ünnepelyekröl, melyeknek a szerzök a magyar kirälyi udvartartäs köreben tanüi voltak majd az Anjouk, kesöbb Zsigmond kiräly es legutöbb az igazsägos Mätyäs kiräly idejeben. Mesenek tarthatnök mindezt, ha a visegrädi kirälyi lak romjait ma környezö puszta- sägot s a budai friss palota helyen ällö mült szäzadbeli köprözät szemleljük. Amde hiteles könyvek tartjäk fönn a regen szetfoszlott dicsöseg emleket. Nem a hirmondö krönikäkat ertjük, hanem kezzelfoghatö bizonyitek gyanänt a Mätyäs kiräly budai könyvtäräböl nehäny peldänyban ränk maradt päratlan fenyü s härtyära irt Corvina-codexeket, melyek az olasz renaissance-kor legjobb müveszeitöl finom miniaturfestmenyekkel diszitve, szinten arröl tesznek tanüsägot, hogy gyüjtöjük, a hires könyvtär tulajdonosa, csakugyan az a classicus müveltsegü, korät meghaladö bölcs es hatalmas fejedelem volt, kinek fenyes udvaräba a nyugati fejedelmek versenyezve küldtek fiaikat, hogy itt lovagias szellemet es modort tanüljanak. A mit a müveszetkedvelö kiräly e viszontagsägos idök alatt, kivält Buda väräban, az akkori nemes fenyüzes mindennemü disztärgyaiböl gyüjtött volt össze, nevezetesen festmenyek, szobrok s egyeb mükincsek, mind elvesztek, a mi megbecsülhetetlen es pötolhatatlan veszteseg es müvelödesi törtenelmünk szempontjäböl öriäsi hezagot hagy maga utän. Mätyäs haläläval es a mohäcsi vesz utän a legsiralmasabb hanyatläs äll be az orszäg közelete-