Page - 583 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország III (2), Volume 12/2

583 emlekezik. Valöszmü, hogy a japydok es liburnok egyarant feniciai szär- mazäsü nep voltak. Livius (Hist. lib. 4.) szerint Liburnia az isztriai Arsia (ma Arsa) folyötöl a Titius (mai Kerka) folyöig terjedt, s közbe esett a Oeneus folyd es värosa, oppidum Oeneum, mely Fiume es a Fiumara legregibb ismert neve. Azon nepes liburn területet pedig, mely az Arsätöl az Oeneusig terjedt, „civitates flanates" neven ismertek. Ezeket a värosokat C. Ptolomeus (lib. 8) igy sorolja föl: Flanona (ma Fianone), Alvona (ma Albona), Tarsatica, Oeneus folyö torkolata, Velcera (Buccari) es Senia (Zengg). A nevsorban elöfordülö Tarsatica nagyon valdszfnüleg Fiumenek (Oeneum) kesöbbi kelta neve. Ez a nev a römai idökben a fiumei eröd s ügy lätszik, a folyö mindket oldalän levö polgäri telep megjelölesere szolgält s a mai Tersatto neveben maradt meg, mivel a regi Tarsatica (Fiume) neve a IX. szäzadban ätvältozott. Ezt a tenyälläst megerösiti az is, hogy a römai föh'ratos kövek mind a mai Fiume területen talältatnak es semmi nyoma annak, hogy a mostani Tersatto (Trsat) helyen römai vär ällott volna. A Fiume fölött hüzödö römai köfal es a fiumei römai kapuiv szinte ketsegtelenne teszi, hogy Tarsatica nev alatt a mai Fiume helyen römai eröd ällott. Liburnia ugyanis C. Marcius Figulus (Kr. e. 156) es P. Scipio Nasica (Kr. e. 155) illyr häborüja utjän került a römaiak birtokäba s evszäzadokon ät szakadatlan nyugtalansägok es hadjäratok szinhelye volt. A nepvändorläs zivatarai alatt nyoma van a mülölagos longobard uralomnak; a hunok es Attila ätvonüläsänak emleket pedig egy erdekes monda es nepszokäs tartotta fönn. A köznep Fiume környeken es Felsö- Isztriäban szäjhagyomäny gyanänt tartja, hogy Attila hadai erre vonülvän ät Aquileja alä, a hun kiräly öriäsi kincseit a Karsztban, egy szäraz kütban temettette el s azutän az abban közremüködött szolgäkat leölette. A kincsek a köznep szerint ma is ott vannak s azert, ha a paraszt eladja telket, vagy szölejet, meg ma is ügy keszitteti az adäsveteli szerzödest, hogy mindent elad vele, „kiveve Attila kütjät" s termeszetesen az abban levö kincseket. A römai birodalom fölbomläsa utän legtoväbb az avarok voltak urai a felsö Quarnerönak. Nagy Käroly csäszär vezerei itt hosszas häborüt viseltek ellenük, melyben Erik friauli herczeget, a frank csäszär egyik legkitünöbb täbornokät, a lovranai nyert ütközet utän 796-ban az avarok közül valaki egy kövel agyonütötte. A häborüt a csäszär 799-ben Tarsatica