Page - 79 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (1), Volume 13/1

79 földet, melyen tüzes bor terem. Eső után hirtelen kisütő napfénynél a Slavini kőtörmeléke a lizzanai kastélyból színezüst fényben ragyogónak látszik. De a költői dicsőítésből is kijutott e kopár vidéknek ; ugyanis nagyon valószínű, hogy e görgetegmező abból a hegyomlásból támadt, melyet Dante saját szemeivel látott s melyet oly remekül írt le a „Pokol" tizen- kettedik énekének első terzináiban. S most forduljunk a völgy nyugati oldala felé. Lent a völgyiapályon fölülről lefelé menőleg egész sor falu van, melyek némelyike igen csínos, mint pl. Nomi, Pomarolo, Villa Lagarina, Nogaredo, meg a Roveretóval átellenben a kissé emelkedettebb helyen álló és boráról híres Isera. Villa Lagarina fölött, a hegy második lépcsőfokán áll Pedersano falu s e fölött a harmadikon Castellano. Villa Lagarina és Isera között is több falu van még szétszórtan a hegy felsőbb részein. Fönt zordon hegyek, egymás fölé tornyosuló hegypárkányok emelkednek, s legföntebb a nyugat felé kanya- rodó főhegyláncz végén a meredek Monte Stivo (2.044 méter) magaslik. Rovereto és Isera közt, az Etsch bal partján Sacco tekintélyes falu áll, mely valaha hajóállomás volt; ma nagy dohánygyára van. A Pomarolo melletti Chiusole fölötti magaslaton még ma is áll néhány omlatag fala az 1507-ben elpusztult Castel Barco várának, mely hajdan az egész Lager- völgy fölött uralkodó, hasonló nevű fejedelmi család fészke volt. E családnak Olaszországban még ma is él egy herczegi és egy grófi ága. Az alulról csak kevéssé látható Castellano falu déli végén szintén áll egy várkastély, melynek széles és hatalmas saroktornya csak néhány évvel ez előtt omlott össze. Nogaredo fölött egy zöld halmon a kisszerű Castelnuovo áll; a magasan fekvő Patonétől délre, roppant sziklaomladékokon Castel Corno romjai állnak. Isera alatt délkeletre, egy sziklakúpon az Etsch fölött emel- kedett régebben Pradaglia, hajdan püspöki kastély, melynek emlékét ma már szintén csak néhány, fával és cserjével benőtt s megfeketűlt kőfal őrzi. Mennyivel sajátszerűbb és érdekesebb lehetett a mainál e vidék képe a középkor utolsó századaiban, mikor e kastélyok alányúló falaikkal és magas tornyaikkal oly eredeti arczúlatot adtak e tájnak! Ma mindezen dicsőség oda van; de örökkön él s alkot a természet. Mihelyt márcziusban az első langyos tavaszi eső permetezik, utána az egész hegyoldal le Iserán alúlig pompás képet kezd ölteni. Dús zöldbe borúinak szőlők, rétek, erdők; minden éled, pezseg s napról-napra izmosabb erőre kap, szembeszökő ellentétben a változatlanúl zordonan s örökké egyformán meredező szirtek szürkeségével.