Page - 122 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (1), Volume 13/1

122 Lényegesen más képe van a hátsó Isel-vőlgyben nem régiben föltárt welzelachi temetőnek. Míg ugyanis az eddig fölsorolt sírmezőkön leg- elterjedtebbek az agyag hamvvedrek, addig ilyenek Welzelachban (egyetlen kivétellel) elő sem fordulnak, hanem itt az elhamvasztott tetemeket vagy bronzedénybe tették, vagy egyenesen kőlapokból álló sírba rakták. Még nagyobb különbség van a sírokba tett mellék-tárgyak között. Ezek stilus tekintetében egészen más neműek, mint a többi sírmezőbeliek s míg emezek- ben fegyvereket nem találtak, itt számos lándzsahegy és fokos került elő. Mindenekelőtt pedig Welzelachban a vas tárgyak nagyobb számúak a bron- zoknál. A karpereczek és más ékszerek, kések, valamint az említett fokosok és lándzsahegyek általában vasból valók. S ez a sírmező mégis ugyanabba a korba tartozik, melybe a többiek Tirolban, csakhogy valamivel szűkebb időközre, vagyis pusztán a tulajdonképi hallstatti korszakra szorítkozik. Itt akadunk legelőször tiroli sírmezőn a vasnak általánosan elterjedt használatára, míg az új fém ugyanazon időben még egyáltalán nem, vagy csak nagyon gyéren fordúl elő Tirolban egyebütt. A welzelachi temető minden tekintetben, s így ebben a részben is a legfeltűnőbben hasonlít a szomszédos kelet-alpesi tartományok, névszerint Krajna és déli Stiria sírmezőihez. Sok bizonyság szól a mellett, hogy a vas használata keletr'òl és délkeletr'ól jutott Tirolba a Dráva-völgy fisrégi országiítján. E sírmezőknek a tartalmából, úgy szintén a Tirolban sok helyütt előkerült egyes lelt tárgyakból meglehetősen világos képet alkothatunk a régibb vaskor itteni lakosainak művel'ódési állapotáról és életmódjáról. A letelepülés tetemesen gyarapodott. A lelőhelyek mind közelebb- közelebb esnek egymáshoz és mélyebben hatolnak be a mellékvölgyekbe is. A fő völgyek népességének jó sűrű voltát meggyőzőleg bizonyítja az, hogy a mai Innsbruck tőszomszédságában nem kevesebb, mint négy temetőhelyre találtak (Hötting, Völs, Sistrans, Sonnenburg), melyekhez valamivel távolabb még más három (Matrei, Imst és Wörgl) sorakozik. Ezek az egységes és hosszabb időn át megállapodott szertartási szabályok szerint használt temetők azt mutatják, hogy itt nagyobb községek lehettek. A népesség már teljesen megtelepült volt, s valóságos falvakban és tanyákban lakott. Földmlvelfik voltak, kik szántóföldjeik és nyájaik hasznából éltek. Szántóföldjeiknek terrasz-szerű dűlői a völgyoldalakon még sok helyt fölismerhetők. Gazdasági eszközeikből is fönmaradt egy s más : sarlók, vágókések, kapák, fejszék, stb. A zord Alpes hegységnek ekkor még fékezetlen természeti erőivel való