Page - 126 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (1), Volume 13/1

126 A háztartás legértékesebb tárgyai közé tartoztak a bronzedények, melyek nagy számmal és a legváltozatosabb typusokban maradtak fönn. Ezeket, mint már említettük, esetleg hamvvedrek gyanánt is használták, első sorban azonban a háztartásnál főző és víztartó edényekűl szolgáltak, mire nélkülözhetetlenek voltak, mert a roszúl égetett agyagedények lika- csosságuk miatt folyadékok tartására nem igen voltak alkalmasok. Mint Déli-Tirol legtöbb völgyében még máig is, úgy látszik, egy-egy víztartó fém- csöbör a legszegényebb gunyhóban sem hiányzott akkor sem. A legtöbb ilyen edény igen egyszerű alakú és sima oldalú, egyesek azonban ízlésesen vannak stilizálva és gazdagon díszítve. Kiválóan érdekesek nevezetesen a matreii és moritzingi edénytöredékek és a rajtuk levő trébelt képes ábrázo- lások, melyek ünnepi meneteket, kocsiversenyt, harczi játékokat és állat- sorozatokat mutatnak, a nagyobb csöbrökön több egymás fölötti rendben is. Az alakokat kivűlről vésővel, apró és sűrűn egymás mellett álló verettel rajzolták meg, aztán úgy trébelték ki belülről. Ezeket az edényeket régé- szetileg az teszi nagyobb érdekűekké, hogy technika, stilus és compositio dolgában Felső-Olaszországnak és a kelet-alpesi tartományoknak hasonló lelt tárgyaival még a részletekben is megegyeznek, jellemzők rajtuk kiváltképen a hosszú újjatlan köpenyegekben és lapos tetejű sapkákban ünnepiesen vonúló férfiak. A pályadíjúi közibük állított tarajos sisak mellett viaskodó mezítelen birkózók élénk mozdúlatú csoportja, melyet a matreii töredéken láthatunk, épen úgy megvan a Watschban és a Bologna melletti Arnoaldiban talált situlákon, meg némi módosítással egy Estében levő vedren is. Korábban általánosan elfogadott föltevés volt, hogy a bronzedények és ékszerek mind kereskedés útján kerültek Italiából Közép-Európába és éjszakra. De kétségtelen, hogy a bronz tárgyak jó része, valamint a keleti alpesi tartományokban, úgy Tirolban is belföldi készítmény. Igazolják ezt a tartományban űzött bányászatnak fölismerhető nyomaimeg a több felé kimutatható olvasztó helyek és a talált öntő formák is. Bizonyossággal ki van derítve, hogy az őskorban a Kelchalpon, meg a Kitzbühel melletti Schattbergen rézbányák voltak; nyoma van ily bányának Schwaz táján is. A hátsó Isel vidéken (Welzelachnál és a Mullitz völgyében) minden valószínűség szerint már az őskorban is aknáztak érczeket. Kétség- telenül ezek csalogathatták olyan korán a települőket ebbe a zord, minden forgalomtól félre eső, magas fekvésű völgybe, és az említett welzelachi temetkező hely, úgy szintén más szomszédos sírmezők is, melyekből általá-