Page - 134 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (1), Volume 13/1

134 vidéknek tekintélyes községévé fejlődött, falakkal is körűikerítették s a bajuvar és longobard időkben határerősségűi is szolgált. Ez a község vallási tekintetben is fő helynek tekintendő épen úgy, mint az Eisack melletti Sabiona; Valentinust, Vintschgau apostolát, a ki a Kr. utáni V. században működött, Maia közelében temették el. Azon csodálatos történetekben, melyek hozzá fűződnek, első izben említik a Passer (Passeris) nevét is, és ez a vidék szintén a tartomány egyik legvirágzóbb részéül tűnik föl. A felső Vintschgauban Mais környéke válik ki. Itt római föliratot találtak. Amatia völgye, a mai Matsch, a hagyomány szerint a churrhät tartomány régi szentjének, Florinusnak születéshelye volt. A wormsi hágón át Comum (Como) és Mediolanum (Milano) vidékére vezető átjáró már a legrégibb idők óta használatban volt. Hogy a venostek területe az Inn folyó felső részére, a mai Engadin felé is kiterjedt, kitűnik a rómaiak utáni idők ismertebb körülményeiből. A fejlődést épen itt semmi „népvándorlás" meg nem szakította. Megjegyzésre méltó, hogy a késői római korban Curia (Chur) országúti állomás egész délnyugati Rhátiának, tehát a vintschgauiaknak is fő helyévé fejlődött, minek hatása egyházi téren századunkig megmaradt. Az Etsch mentén jártak innen Tridentumba, sőt alább Italiába is, hol az alpesi termények, úgy mint a marhák és faárúk számára jó piaezok nyíltak egészen Rómáig. A venosteknek római korbeli szervezetét nem ismerjük ugyan közelebbről, azonban a törzsi szövetségen kivűl bizonynyal a család- szövetség is igen szilárd lehetett náluk, különben nem daczolhattak volna oly vitézül az idők annyi viharával. Egyébként ezen alpesi törzsek sorsa teljesen azon nagy közlekedő vonalhoz volt kötve, a mely Val Suganán át a Pótól a Dunához vezetett. Ez az ú. n. via Claudia Augusta, melyet már Drusus megkezdett Augustus idejében, de csak Claudius császár épített ki, mint egyes mérföldkövek feliratai tanúsítják. E kövek egyikét (most a bozeni Sarnthein-kertben) Meran fölött Partschins mellett találták és ez azt mutatja, hogy a via Claudia Augusta egyik ága erre ment, míg a másik a Brenner-szoroson haladt át. Az út végső állomása Augusta Vindelicorum volt, hová ép úgy lehetett a Fern-szoroson, mint Scharnitzon (Scarantia) és Partenkirchenen (Partanum) át jutni. A Brenneren át vivő útról is több mérföldmutató kő maradt fönn, melyek elősorolják mindazon császárok neveit, kik ez út kiépítése körűi valamit tettek. Leggyakrabban előferdül Septimius Severus neve, így a leg- újabban Freienfeld vasúti állomás közelében (Vipitenumtól délre) napfényre