Page - 154 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (1), Volume 13/1

154 tárgyalásai tanúskodnak. De, noha a rendek sokat panaszkodtak, a fejedelem és nép közti viszonyt ez komolyabban nem zavarta. Ellenkezőleg Miksa élete végéig oly nagy mértékben bírta a tiroliak szeretetét és bizalmát, mint alig más fejedelem. Maga is nagyon szerette az országot s választó fejedelemséggé akarta emelni. A mikor csak tehette, Tirolban tartózkodott, akár azért, hogy kedvelt mulatságának, a vadászatnak éljen, akár azért, hogy művészi hajlamainak engedje át magát, vagy komoly diplomácziai tárgyalásokat és hadi vállalatokat vezessen. Mühlauban öntőműhelyt állított, hol kitűnő ágyúit öntötték, Innsbruckban lapító műhelyt, melyben korának legjobb vértjei készültek, s ugyan e városban síremlékében örök emléket akart magának emelni. Lovagiassága, nemes alakja, bőkezűsége és barátságos modora, elméssége és jó kedve, valamint katonás szelleme és nagy bátorsága megszerezték neki az egyszerű, de derék és edzett hegyi nép szeretetét. Csakhogy bármily fényes és kedvelt volt is uralkodása, mégis ebben és elődjeében keresendők a halála után bekövetkezett zord idők okai. Az az erős mozgalom, melyet Luther Márton föllépése Németországban keltett, V. Károly trónra léptekor Tirolra is áthatott. Az I. Miksa császár után maradt fő hatóságoknak nem volt meg a kellő tekintélyök, maga az uralkodó pedig távol volt s testvére, Ferdinánd főherczeg, ki a császár helyett végre a tartományba érkezett, minthogy csak helytartó s még fiatal volt, és az ország állapotait nem ismerte, nagy akadályokkal volt kénytelen küzdeni, főleg mivel a spanyol Salamanca Gábor hatása alatt állt, ki iránt csakhamar nagy bizalmatlanság támadt a tiroli parasztokban. Ehhez járult, hogy Németországból érkező emberek, például Strauss és Regius Orbán, valamint onnan haza térő kereskedők és katonák Luther tanát terjeszteni igyekeztek. A schwazi bányászok már 1523-ban nyugtalankodni kezdtek s 1525 ápril havában Brixen környékén parasztlázadás támadt, honnan az Etsch vidékére s még tovább is terjedt. A lázadók megrohantak egyes klastro- mokat és várakat, megsemmisítették az úrbéri tartozások könyveit, kezökbe kerítették az élelmi szereket és sok más kihágást követtek el. De az ország- ban épen jelen levő Ferdinánd főherczeg azon Ígérete, hogy panaszaikat orvosolni fogja s e czélból Innsbruckban országgyűlést tart, elég volt arra, hogy a józanabbak megnyugodjanak, mire a féktelenebb rész is kénytelen volt a rombolást abban hagyni. Az uralkodóházba vetett bizalom mélyen meggyökerezett a népben s újra föléledt, mikor Ferdinánd elbocsátotta gyűlölt kegyenczét, Salamancát. Ekkor a parasztok Meranban gyűlést