Page - 203 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (1), Volume 13/1

203 Lothárnál, ki az osztozásban Alamanniát és Rhátiát kapta, panaszt emelt ellene. Végűi az Olaszországba vezető útjai miatt oly nagyfontosságú tartományt hosszú időre (831 — 887) a Karolingok: Jámbor Lajos, Lothár, Német Lajos és III. Károly közvetetlenűl a saját kormányzatuk alá rendelték s a püspöknek ismét nagyobb jogkört adtak. Az Udalrichingeket, noha a királyi házzal rokonságban álltak, 838-tól 861-ig szintén háttérbe szorította a Welf-ház két tagja, Konrád és Welf gróf, Jámbor Lajos nejének, Judit császárnénak testvérei (?). De az uralkodók egymás közt, meg a császár és fiai is viszálykodtak 833-től 843-ig főleg Alamanniáért és Rhatiáért, úgy hogy ez a korszak meglehetős zavarossá alakúit a tartományra nézve. Csak mikor a Karoling testvérek végleg megosztoztak a birodalmon (843), kezdett a rend és a nyugalom visszatérni. A két tartomány Német Lajosnak jutott. A churi püspökség a mainzi érsekséghez, tehát Német- országhoz csatoltatott s ezzel az egyházi egység megalapíttatott. De Lajos az eddigi szokáshoz képest már korán (865) legifjabb, testileg és lelkileg gyönge fiának, Károlynak adta a területeket, a grófi méltóságot pedig a Rheingauban és Argengauban ismét az Udalrichingekre ruházta. III. Károlynak, kit Vastagnak szokás nevezni, példátlan szerencséje volt. Csakhamar Nagy Károly egész birodalmát újra egyesítette, de nem sokra tudott vele menni. Az éjszaknyugaton lakó vad normannokkal csúfos egyezségekre lépett, a szlávok délkeleten pedig függetlenekké lettek. A leg- szívesebben Alamanniájában szeretett időzni s főleg uralkodása végén királyi udvarában, Lustenauban, a Rheingauban tartózkodott. Mindenható kegyen- czének és főkanczellárjának, a sváb Luitward, vercellii, felső-olaszországi püspöknek Tuberis klastromot ajándékozta a vinomnai (rankweili) és nüzideri plébániákkal a „Drusus-völgyben" (valle Trusiana), a hogy a vorarlbergi felföldet nevezték. Tuberis, melyet talán Nagy Károly alapított, s ma nyom- talanúl eltűnt, valószínűleg Göfis község közelében a Tufers falu fölötti magas hegyháton feküdt. De a császár beleegyezésével a püspök e javakat csere útján Elszaszban fekvő más birtokokért a churi egyháznak engedte át. St. Gallen monostor Eusebius skót barát kérelmére, ki 854—884 közt mint remete élt a Victorsbergen Rankweilnál s számos honfitársát hasonló életre gyűjtötte maga köré, e hegyet s más jószágokat Röthisben és Vinom- nában adományúl kapta III. Károlytól. A későbbi legenda Eusebiust, ki csöndes halállal múlt ki, minden igaz ok nélkül vértanúvá tette. A skót convent főnökének halála után vagy föloszlott, vagy St. Gallenbe kebelez- 26*