Page - 211 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (1), Volume 13/1

211 ejtették őket a hozzájok két felől egyre közelebb nyomúló Habsburgok, kiknek szolgálatába léptek, s kiknek roppant adósságaik miatt lassanként összes jószágaikat eladták. A Montfort-uralom e két százada a sok szenvedés mellett, melylyel a lakosságot sújtotta, sok üdvöset is alkotott s rendkívül megélénkítette a közviszonyokat. Egy részt lábbal tapostak ugyan minden jogot és erkölcsöt, de más részt a bűnbánat, az ájtatos és jótékony szellem is előtérbe lépett. Ennek köszönik lételöket a János-rend feldkirchi háza és klösterlei fiókja, valamint a Domonkos-apáczák bludenzi, a Klarissza-apáczák bregenzi és valdunai, az Ágoston-rendiek ebniti, a Ferencziek victorsbergi rendházai és Feldkirch pecsétje 1378. és 1385-ki okiratokról. Bludenz pecsétje i3gi. sok más egyházi alapítvány. A főnemesség mellett a XII. század második fele óta olyan nagy számú köznemesség alakúit, minő sehol sem volt ilyen kis területen. De a grófi nemzetségekkel nagyobb részt ez is vagy elpusztúlt, vagy kivándorolt úgy, hogy végre Vorarlberg nemességben a legszegényebb területté lett. Ez időben nyertek Feldkirch és Bludenz városi jogokat; amaz VII. Henriktől 1312-ben a lindaui városi jogot kapta, míg Bludenz IV. Albert gróf alatt a magáét részben Feldkirchtől vette át. E városok és Bregenz polgársága, ez utóbbi az appenzelliekkel szemben tanúsított férfias magatartásáért, csakhamar kiterjedt szabadalmakat, kiváltságokat és önkor- mányzatot kapott. Feldkirch példáúl a legfőbb joghatóságot és a kegyelmi jogot is gyakorolta. 27*