Page - 236 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (1), Volume 13/1

236 ságnak, különösen Éjszak- és Közép-Tirolban. A huszadik életévet több esztendei átlagszám szerint l .000 fiúgyermek közül Tirolban és Vorarlbcrg- ben 598 érte el, míg a monarchia egész nyugati felében csak 519. Az első gyermekévekben tapasztalható halandóság sem mutatkozik aránylagosan igen nagynak. Négy évi átlag szerint l.OOO élve született gyermek közül egy esztendős korán belúl elhalt: Éjszak-Tirolban 219.7, Közép-Tirolban 201.5, Vorarlbergben 220.5 és Olasz-Tirolban 230. Tehát e tekintetben is kedvezőbb arányt mutat a tartomány német része, különösen pedig ennek középtája, Olasz-Tirol átlagos számaival ellentétben; de nem szabad említet- lenúl hagynunk, hogy Német-Tirolnak nem egy kerülete e részben szomorú kivételeket mutat, holott viszont Olasz-Tirol számos kerületében igen kielégítő számokat találunk. így példáúl 1.000 élve született gyermek közül a kufsteini kerületben 175.5, a schwaziban 183.7, a kitzbüheliben 190.7, ellenben az Innsbruck-vidékiben 266.5, a tartomány fővárosában 235.7, a landecki kerületben 236.7, a reutteiben 225.5 halt el első életévében. Olasz-Tirolt illetőleg a gyermekeknek az első életévre eső legnagyobb halandósága a primierói (265: l.ooo), a clesi (261: 1.000) és tionei (245 : l.ooo) kerületekben volt tapasztalható, a legkisebb ellenben a trienti (183 : l.OOO) és roveretói városi kerületekben (190.5 : l.ooo). Vorarlberg- ben e tekintetben nem mutatkozik tetemesb különbség az egyes kerületek között. Nem szenved kétséget, hogy a gyermekhalandóság még jóval csekélyebb lehetne az egész tartományban, ha a gyermekek ápolása és táplálása oly nagyon is sok fogyatékosságban nem szenvedne. Csak kevés anya szoptatja gyermekét maga és igen kevés szoptatja a kellő ideig. Nyilván ennek a nagy fontosságú kötelességteljesítésnek ősrégi idők óta hagyományos elmulasztása az egyik oka annak, hogy Tirolban és Vorarlbergben ma már igen sok anya nem is képes gyermekeit ez első táplálékkal a kellő mennyiségben ellátni, vagy hogy annak forrása már pár hét múlva elapad. Dajkákat, — a mely szónak különben Tirolban általában nem „szoptatós" dajka, hanem csupán gyermekápolónő a rendes értelme, — dajkákat, mondom, csak ritka kivétel- képen látunk a városokban ; a falusi földmívelő lakosság pedig egyáltalában nem fogad dajkát gyermekeihez. Igaz ugyan, hogy az anyatej helyettesítésére kitűnő tehéntej kapható mindenütt az egész tartományban, s alighanem e körülménynek is van abban része, hogy a közvélemény a szoptatást nem tartja elengedhetetlen anyai kötelességnek. Ha azonban helytelen alakban