Page - 260 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (1), Volume 13/1

260 kőrisfa asztalok a sok étel súlya alatt, nemcsak az illető családok ünnepe és nevezetes eseménye, hanem az egész falué is egyúttal. A paraszt ugyanis ezt az egész életére nézve legfontosabb következményekkel járó napot emlékezetessé szereti tenni s a tőle telhető legnagyobb fénynyel óhajtja megünnepelni ; e részben még a takarékos felső-invölgyiek sem maradnak el a többi vidékek lakossága mögött. A különben is vidámabb életű Ziller- völgyben pedig egy-egy ily lakodalmon 300—500-ra is rúg a meghívott vendégek száma. Az igaz, hogy itt az a szép szokás dívik, hogy minden vendég maga fizeti meg, a mit fogyaszt, sőt ezen fölül még beléptekor egy húszast vagy forintot is tesz le magáért, a miből meglehetős nászajándék gyűlik egybe az újonnan alapított háztartás javára. A nász reggelén mozsarak durrogása ébreszti föl a mátkapárt s az egész falut. Körülbelül nyolcz óra tájban kezdődnek az ünnepélyek, még pedig rendesen a reggeli leves elköltésével. E tekintetben majdnem minden vidéken más-más a részletes szokás. Az Alsó-Inn-völgyben a lakodalmas nép a menyasszony házánál költi el a hagyományos metéltes levest és kolbászt, míg a vőlegény a szülőfaluja korcsmájában várja a nászmenetet. Paznaunban a menyasszony („Spausa") és a vőlegény („Spáusling"), amaz nászasszonyával, emez pedig násznagyjával, egy házban jönnek össze, a honnan együtt vonúlnak esküvőre. A Pusterthalban a nők a menyasszony, a férfiak a vőlegény vendégei. Gröden- és Proveisban egy felől a menyasszony rokonai, meg a vőfély és az úgy nevezett „Vorjüngling" (a menyasszony fitestvére) az ara házánál gyülekeznek össze, más felől meg a vőlegény lakásán annak hozzátartozói. A reggeli leves elköltése után s a mint a menyasszony a templomba menésre készen áll, a mi rendesen úgy tíz óra tájra szokott történni, előáll több vagy kevesebb szertartással a vőfély, a menyasszony násznagyja, vagy a vőlegénytől e czélra kiszemelt küldöttség, hogy az arát szüléitől kikérje. Grödenben és Palúban ez csak nagy teketóriázás után történhetik meg, míg a Pusterthalban és az Alsó-Inn-völgyben már kevesebb formasággal is beérik s teljesítik a vőlegény küldöttjének kíván- ságát, a ki hosszú mondókában kéri ki a menyasszonyt, mire aztán a menet lassú lépésben és hagyományos sorrendben megindúl a templom felé. E sorrend vidékről-vidékre változó. Rendesen azonban a muzsikusok haladnak legelői, víg ugrós polkát („Hopser") játszva, utánok mennek párosával a vőfélyek („Hochzeitsbuben"), azután a vőlegény a násznagyjával, majd a mindkét részről való férfi rokonság, atyák, nagyatyák, fitestvérek,