Page - 262 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (1), Volume 13/1

262 „Bescheidessen" a neve. A tulajdonképeni nemzeti eledel, a gombóczos savanyú káposzta fölhordásánál kint megint megszólalnak a mozsarak s egyben az ekkor következő, nagyon nevezetes pillanatra is megadják a jelt. Ekkor t. i. a nászasszony leveszi („abglufn") az ara fejéről a koszorút s a vőlegény kalapjához tűzi, a ki ugyanekkor szintén leveszi a maga karkoszorúját. A lakoma után megkezdődik a táncz. A muzsikusok rázendítik a nemzeti „Ländler"-t, vagyis parasztos keringőt. Az első tánczot ősi szokás szerint a vőlegény járja a menyasszony nyal. Háromszor forognak körben, s minden körtáncznál tust húz a zene tiszteletökre. Most a többi pár is belevegyül a tánczba, s mind fesztelenebbűl tör ki az általános jókedv. Mikor a táncz a legélénkebb, a sűrű kavargásban néhány ügyesebb legény, élve az alkalommal, megszökteti a menyasszonyt s egy közeli másik korcs- mába megy vele, hol egy ideig a vőfély költségére mulatnak, mert ő a hibás, hogy nem volt elég szemes és nem tudott elég jól vigyázni a menyasszonyra. Ez az ú. n. „menyasszonyszöktetés" (Brautstehlen). Csakhogy rendesen a megtréfált vőfély is csakhamar észreveszi a dolgot s fölkerekedik, hogy megint visszavigye a szökevényt az előbbi korcsmába, a hol aztán újra kezdődik s tovább foly a táncz és eszem-iszom. Az ünnepély vége felé alkalmas pillanatban a hívogató vőfély elszavalja köszönő mondókáját : „A lakodalmi ünnepély, — így szól, — immár véget ér, az óra már csakugyan későre jár, miért neked, derék vőlegény, helyet kell készítenem kedves menyasszonyod mellett", stb. A további versek bölcs oktatásokat, áldást és jó kivánatokat tartalmaznak, melyeket ezzel a fölkiáltással zár be a szónok : „Vivát, éljenek az új házasok, éljenek a násznagyok, a nászasszony, a koszorúlányok, a vőfélyek!" stb. Künn ismét durrognak a mozsarak, s mennél sűrűbben és nagyobbakat szólnak, annál jobb. Erre megered az általános kocczintgatás és kölcsönös üdvözlés. A vendéglősné ekkor a menyasszonynak egy szép, édes, tortaféle kalácsot visz, melynek a tetején czukorból, vagy mézes tésztából való bölcsőbeli baba van. Még nagyobb tréfa okáért ilyenkor még három álarczos is lép be, egyikök egy gyerekfürösztő tállal, a másik egy pépkeverővel, a harmadik meg csörgettyűvel, s e sokat jelentő dolgokat átnyújtják a menyasszonynak, kinek ezért velők egy-egy tánczot kell lejtenie. Ez alatt bizony már öreg este lett, sőt sok helyütt már késő éjjelre is jár az idő, s a vőlegény haza felé készülődik. Többnyire az egész vendég- sereg haza kiséri s a muzsikusok megint a menet élére állanak, de utóbb