Page - 270 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (1), Volume 13/1

270 Erre a kolomposok a Luczával, meg ennek a párjával és a muzsikusokkal bemennek a szobába. Ott a szokáshoz híven a fonó leányok egyikének a rokkája kerekét széttiporják, a mire már eleve készen tartanak egy rosz kereket. A fő kolompos aztán mintegy engesztelésül tánczol egyet a leány- nyal. Erre általános tánczra kerekedés, meg a Lucza és párja között színlelt czivódás és más hasonló, meglehetősen nyers tréfák következnek. Búcsúzásúl a „hálaadó dal"-t éneklik el a kolomposok. Ez után még a lelkükre köti a gazda, hogy csak jól kiugrándozzák ám magukat a földeken, a mitől jó termést remélnek; a háziasszony pedig a zsákhordó iszákját teletömi szalonnával, meg az alkalmi kolompos-kolbászszal, melyet aztán Advent utolsó csütörtökjén („Losenpfinstag") közösen költenek el a kántálók. E kolompos-éjekhez csatlakozik nyomban a három „füstölő éjjel", melyek a két karácsony, meg vízkereszt közé eső szent idő határai. Karácsony estéjét egész Tirolban nagy áhítattal ünneplik meg. Előtte minden házban a legnagyobb sürgést-forgást látni, mert a nagy napra az egész lakásnak tisztára kell söpörve és súrolva lennie, és a guzsalyon nem szabad egy árva kendertincsnek sem lefonatlan maradnia, mert különben a „Berchtl" fészket rak magának benne (vagyis összegubanczolja). A kony- hában pattogó tűzön zsírban sült fánkot készít a gazdasszony, még pedig jó nagy garmadával, mert az egész napon át böjtölt a háznép, s az éjféli mise kedveért sok helyütt a csikorgó hidegben ugyancsak fárasztó és hosszú útat kellvén tenni, nem csoda, ha a vacsoránál ki-ki derekasan jól akar lakni. Evés előtt ősi szokás szerint megtartják a „házfüstölést". A gazda kezébe veszi a parazsas serpenyőt, melyre a szent „harminczad" idején szedett füveket, meg néhány szem tömjént tesz, s ezzel az összes háznép kíséretében imádkozva körűijárja az egész tanyát, mi közben minden egyes helyiséget sorra megáldván, így szól : „Jó szerencse jöjjön be e házba, balsors menjen ki belőle!" Az istálló és a pajta után a földekre kerül a megfüstölés sora, s a Tamás napján sütött karácsonyi kalácsnak is kijut az áldásból. Éjfél tájban mindenki a templomba készülődik. Meggyújtják a fenyű- fáklyákat („Kentein"); ha kell, felkötik a hótalpakat, s azzal örege-ifja fölkerekedik az éjjeli útra, legfölebb a nagyatyus marad odahaza házőrzőnek. Ez éjjeli templomba menés igazán festői látvány, a mint közelben, távolban fáklyafény mellett aláereszkednek a hívek hosszú sorai a hegyoldalakról. A mindenfelől előcsillanó, majd meg el-eltűnő világokon kivűl, az imitt- amott megszólaló s a szűk völgyekben erősen visszaverődő hangok is