Page - 281 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (1), Volume 13/1

281 pásztor járul, minők az üszőkre s a hol lovak is vannak a tanyán, az azokra is ügyelő „Galterer", aztán az ökör- és bika-pásztor, a juhász és kondás. Ide számítandó még egy szolgalegény, kinek a havas tisztántartása a köte- lessége, s ennek „Putzer" (takarító) vagy „Graser" (füvelő) a neve. Érthető, hogy az ily nagyobb tanyákon aztán vígabb is az élet, mint a kisebbeken, kivált ha egy-két piros-pozsgás, eleven fehércseléd is van a gazdaságban, s a közelben más tanyák is vannak, a honnan éjszakánként át-átlátogatnak a pásztorok. Ilyenkor néha kora hajnalig csak úgy zeng a szúk havasi kunyhó a cziteraszó melletti kurjongatástól és a tánczolók dobogásától, vagy a lányok és legények dalaitól, s a jó kedv tüzére egy-egy csöpp olajról is gondoskodik a közeli szeszfőző fűszeres illatú alpesi pálinkája. Az alanti völgygyei csak vajmi gyér a havas lakóinak érintkezése. Csak néha-néha visz föl alulról némi hírt a jószága után néző gazda vagy a kecskepásztor, a ki csengettyűs nyájával naponként fölmegy a hegyre s azon melegében tálalja föl a faluban közszájon forgó tereferét. Egyébként, a havas meg- áldásának már említett kis ünnepét kivéve, meglehetős egyhangúan folyik ott fönt az élet. Nyár derekán, rendesen még Péter és Pál napja (jún. 29) előtt, föl- terelik a marhát a „Hochleger" nevű legfelső legelőkre s ott maradnak vele egész augusztus végéig, mikor megint az alantabb fekvő tanyára (Nieder- leger) térnek vissza, hogy az ott időközben nőtt füvet leetessék. Szeptember 21-dike táján, mikor már rendesen egy-egy kis dér, sőt kisebb hózivatar is mutatkozik, onnan is lejebb kászolódnak. Előbb azonban mindent tisztára takarítanak, a holmit részben nagy háti-kosarakba, részben az elzárható kamarába rakják. A sajtkészítő nagy réz-üstöt beássák a földbe, mert a havasi nép hite szerint ott évről-évre nő egy-egy kicsit. Két nappal a levo- núlás előtt készítik az azon évi utolsó sajtot, s az erre következő napok (az ú. n. „Schoppwoche" = tömő-hét) már csak eszem-iszommal, henyé- léssel s legfölebb a leterelendő marha földíszítésére való fa-czifrázatok és virágfüzérek faragásával, illetőleg fonásával telnek el. A föltereléshez hasonlóan a hazatérés is valóságos ünnepe a havasi népnek ép úgy, mint lenn a völgybelieknek is, de csak akkor, ha az egész idő alatt nem történt semmi baleset, ha egy állat sem vetélt el s a jószágból egy darab sem döglött meg, mert ilyes szerencsétlenség esetében némán és díszítetlenűl bandúkol le az egész csorda. Egyébként azonban csupa vígság az ilyen haza térés, kivált az oly völgyekben, a hol nagyobb a jóllét s virágzó V. 36