Page - 294 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Volume 13/2

294 tárgyú népdrámához szolgáló átmenetet meglelni. A népdráma a negyvenes évekig Tirolban igen nagy elterjedésnek örvendett, s épen napjainkban részesül ismét újjáébresztésére irányúló fokozottabb figyelemben. Alig hinnők ma már, hány helyen volt régebben Tirol területén az ily vallásos nép- drámák hagyományos előadása szokásban. Pedig majdnem minden nagyobb helységnek megvolt a maga állandó paraszt-színháza. A tárgyak részben az említett egyházi énekekéivel egy természetűek, részben a bibliai történetek egyéb fejezeteiből, vagy a legendák köréből merítvék. Az előbbiek sorába tartoznak a Miklós-, karácsonyi- és vízkereszti- játékok. Ezeket rendesen faluról-falura, néhol házról-házra járó vándor- színészek adták elő, s közös néven az „Untercomoedien" czím alá foglalták őket. így még nem is oly régen egy ilyen riezi eredetű vándorcsapat Stamsban a szabad ég alatt adta elő a kolostor előtti téren a „Három király" játékát. A falu állandó színpadán rendesen csak a legendái, vagy hasonló eredetű tárgyak és a Krisztus kínszenvedését megjelenítő, ú. n. Passió-játékok kerültek előadásra. Ezek az összes vallásos népdrámák sorából azok, melyek mai napig fenmaradtak, s melyeket Tirolban némely helyütt, így Brixleggben, Thierseeben és Inzingben még mostanáig is el-eljátszanak. E mellett a múlt században s még a jelennek elején is egyéb tárgyú darabok is kerültek az ú. n. „ paraszt-színházak"-ban előadásra. E világi tárgyú népdrámák a jezsuiták régebbi időben nagyon járatos iskolai drámái- nak köszönik eredetüket, a mit már egész szerkezetük is tanúsít. Valódi népiességről ugyanis egyes beszőtt mellékjeleneteiken kivűl szó sem lehet bennük, s nyelvük is az alexandrin merev falábain kipeg-kopog, békót vetve a cselekvény szabadabb menetére. Minthogy a paraszt szereplők e darabokban a nyelvükre vajmi nehezen illő irodalmi németségen voltak kénytelenek dadogni : elképzelhetjük, milyen erőltetett és természetellenes volt az egész előadásuk. Csakis a shakespearei daraboknak a komoly jele- neteket föl-fölváltogató epizódjai módjára közbe szőtt s többnyire nyers komikummal bőven fűszerezett mellékrészletekben szólhattak a szereplők tájnyelven. Ilyen paraszt-színházak, hogy csupán az Innsbruck környéke- belieket említsük, voltak régebben Sistrans, Lans, Völs, Axams, Götzens, Mühlau, Pradl, Taur, Rum községekben s még egyebütt is. Mai napság már csak az Innsbruck melletti Pradl félig-meddig városias színpadán játszanak még efféle darabokat, melyek közül kivált régibb lovagdrámák, minők pl. a „Höllensteini Wendelin, vagy az éjfélkor megkondúló halálharang" czímű,