Page - 310 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Volume 13/2

310 meg a falu papját. Roveretóban, a hol a föltámadást már nagyszombaton délelőtt ünneplik, a mise glóriája után megszólaló harangok megkondúlására a fiúgyermekek csengetyűkkel csilingelve futkosnak végig a városon. Nagyon a szívére hat a népnek a halottak napja. Ha nem is mindenütt, de igen sok helyen egész éjfélig harangoznak, közben-közben szüneteket tartva, e nap előestején. Az asztalra egy tál vizet vagy levest, vagy egyéb étkeket is állítanak, hogy a megboldogúltak lelkei, ha ez éjjel ismét vissza találnak térni lakaikba, szomjukat vagy éhségüket csillapíthassák, vagy legalább lássák, hogy még gondolnak rájuk. Halottak napján a helység papja kimegy a sírokhoz imádkozni, a miért az illető halott hozzátartozói az utána járó egyházfi perselyébe pénzt dobnak. Az ünnep reggelén a jobb módúak a szegények közt cuz vagy chizzbl nevű czipókat is osztogatnak. Egyébként Tirol román részében nem valami sokat törődnek a sírok gondozásával és díszítésével. Régebben Szent Katalin vértanú napján (nov. 25.) sem malom-, sem kocsikeréknek forognia nem volt szabad, mert azt tartották, hogy ezzel a szentnek (a kit kerékbe törtek) fájdalmat okoznának. A gyermekek ünnepei Szent Miklós (decz. 6.) és Szent Lucza napja (decz. 13.) Amaz a fiúké, emez a leányoké. Az apró nép mind a kettő előtt való este egy-egy korpával teli czipőt tesz ki az ablakba. Éjjel aztán a szent megjelenik a szamarkájával, mely a korpát megeszi, s ezért aztán hálául mindenféle ajándékot tesz a várt szent a czipőkbe. Az eljegyzési és lakodalmi szokások régibb alakjukban ma már csak a félrébb eső völgyekben élnek. Nem mindenütt egyenlő a jegyesek maga- tartása a templomi kihirdetések ideje alatt. Többnyire mind a ketten valamely más falu templomába mennek ez alkalommal. Fassában meg az a szokás, hogy a menyasszony az első hirdetéskor fehér köténynyel, ártat- lansága jelképével megy a templomba. Ugyanez valamikor Val Tesinóban is szokásos volt. Ha itt a legény valamely leányt megkért, ez nyolcz napi meggondolási időt kért s aztán vasárnap hajába font fehér szalaggal ment a templomba. Egyszer egy vasárnapon nyolcz leány jelent meg egyszerre ily díszszel az Ur házában s egyik jobban bámúlt, mint a másik, míg végre kisült, hogy valamennyit ugyanaz a pajkos legény bolondította el. Képzel- hető, hogy ennek mi lett a következése; de ezzel az ősi szokásnak is vége szakadt. — Az esküvőre menetnél mind a vőlegényt, mind a menyasszonyt a maga vőfélye, illetőleg nyoszolyólánya vezeti, a kiknek más-más a nevük.