Page - 338 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Volume 13/2

338 Népszínjáték és színészet. Olasz-Tirol legrégibb drámai kísérletei az úgy nevezett laude-k, melyeket az önmagukat ostorozók vallási egyesü- letei énekeltek körmeneteiken. Történelmi okiratok bizonysága szerint Trientben, Arcóban, Rendenában és Sopramontéban voltak ilyen egyesületek. De teljes joggal föltehetjük, hogy Olasz-Tirol egyéb helységeiben is szervez- kedtek már a XIV. században ily társulatok, a mint e tartományrésznek még ma is minden falvában és mezővárosában akad egy vagy más vallási szövetkezet. De a tövises öv viselésének és az önostorozásnak a szokását ma már csak elvétve gyakorolják itt-ott egyesek. Némely helyütt azonban még ma is éneklik a laude-kdX, így pl. a szép „Pianto di Mariau (Mária síralma) czíműt, melyet Zenatti jegyzett föl és adott ki. Nem régiben a nagy- héten még több személy közt kiosztott szerepekkel énekelték e „ Dicséret u-ek némelyikét. Az éneklők egyikének jutott az elbeszélő szerepe, egy másik meg Máriát adta, a harmadik Szent Jánost s így tovább, ugyanoly módon, mint valaha az ostorozók az ő drámai laude-ikat. Ezekből fejlődött a vallásos népszínjáték. Eredete jó régi időbe nyúlik vissza. Riva város egy okirata az „Úr szenvedése és föltámadása" egy ily mysteriumának 1536. június 26-án, a város főterén való előadásáról emlékezik. Mariani Trientről szóló munkájában (1673) arról az évenként nagy-csütörtök éjjelén tartatni szokott ünnepélyes körmenetről is szól, a melynek alkalmával szintén színre került a Krisztus kínszenvedése. Hasonló előadások Olasz-Tirol egyéb helységeiben is szokásosak valának, így külö- nösen Alában, a hol kiváló fénynyel tartották meg őket, a miről már 1634-ből is vannak följegyzések. Rendkívül pompás lehetett különösen az 1728. évi, melyben száznál több személy lépett föl s ezek csoportokra osztva az ó- és új-testamentom legkiemelkedőbb mozzanatait adták elő, az Isten ellen föllázadt angyalok bukásától kezdve egészen Krisztus haláláig. Tulajdonképeni vallási drámákat még ma is adnak elő Olasz-Tirolnak nem egy vidékén farsangban és az illető hely védszentjének ünnepén. Trient városa könyvtárában néhány ily előadásra vonatkozó régibb színlap és alkalmi kalaúz-füzetke látható, melyek a Trientben és a környékén lévő falvakban előadott mysteriumok czímei mellett azok rövid tartalmát és a szereplők neveit is elsorolják. Ezek szerint 1764-ben április 21., 25. és 28-án Trientben az „Il Martire Pargoletto^, vagy a trienti San Simone ártatlan vértanú- ságának szomorú története került színre; 1790. szeptember 5., 12. és 19-én pedig Vigolo Vattaróban a „Z* Eroe Cristianou czímű vallási szomorú-