Page - 340 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Volume 13/2

340 a szomszéd helységekből egybe csődűlt nézőközönség a játékukat, melyben az ártatlan és igaz mindig diadalmat arat, az istentelen gonosz pedig kár- hozatrajut, a színlelő álarcza utoljára lehull s a zsarnok elbukik. E vidéken a leg- nagyobb kegyelettel rejte- getve a család legbecsesb ereklyéi közt őrzik minden házban az ősök játszotta szerepeket, s családja vagy bizalmas ismerősei körében nem egy aggastyán szám- talan verset tud elszavalni könyv nélkül Metastasio „Judith"-jából, vagy „Az újra fölismert József"-bői, s még ma is büszke örömtől ragyog a szeme, mikor elmondja, hogy valaha ő is föllépett a színpadon. De a világi színjátékot is mindenkor ápolták Olasz- Tirolban. A pompakedvelő Cles Bernát bibornok és Madruzzo Kristóf herczeg- püspök idején Trientben a vallási színjáték helyett vi- lági darabok, daliás játékok és lovagi tornák járták, s a fényes „del Buon Consiglio" kastélyban nem egyszer kerültek vígjátékok is a püspöki udvar előtt elő- adásra. Cles Bernátnak már ünnepélyes beigtatása (1514 szept. 8.) alkalmával is pompás látványosságok kerültek színre, melyekről Giano Pirro Pincio áradozó bőbeszédűséggel emlé- Ser Paolo udvari bolond sírköve.