Page - 346 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Volume 13/2

346 született szeretetéből, akár pedig választott tárgyuk természeténél fogVá, melyhez a tájszólási alak jobban illett az irodalmi nyelvnél, akár végűi azért, mert kiváltképen főldieikhez fordultak műveikben s így első sorban arra kelle tőrekedniök, hogy ezek könnyen és jól megértsék őket. A tájszólási irodalomban a dolog természeténél fogva a költészetet illeti meg terjedelem tekintetében az első hely. Azonban jóllehet Olasz-Tirol tájszólási írói közül egyik-másik tagadhatatlanul elismerésre méltó költői tehetséget tanúsít, nézetünk szerint még sem állítható egyikük sem példáúl a milanói Portával, a római Bellivel, vagy a siciliai Melivel egy sorba. De a tartomány olasz nyelvjárási irodalma azért mégis érdemes helyen áll Tirol szellemi életének jelenségei között. Olasz-Tirol majdnem mindenik tájszólásának akadt legalább egy-egy, többé-kevésbbé termékeny és ismert költője; az a két nyelvjárás azonban, a mely e tekintetben valamennyinél előbbre való, a roveretói és a nonsbergi. Az első, a ki a roveretói tájszólásban költői kísérleteket tett, a roveretói Givanni József Felix, a kit Vannetti József Valérián 1761-ben megjelent „Lezione sopra il dialetto r over etano" (a roveretói nyelvjárásról szóló előadás) czímű munkálatában „a honi tájszólás mestere és atyja" nevével tűntet ki. Többnyire nyolcz soros szakokban írt tréfás elbeszélései közül kiválóan említésre érdemesek : „El re?nit de San Biasiu (A Rovereto melletti San Biagio remetéje), „La donna fa íomu (Férfi sorsa a nő), „El legát dei bisi" (A borsó végrendelete), vModa nova de nar a ce?ia" (A vacsorára menetel új módja) és még egyéb novellák, melyek vonzó elő- adása elmés ötletekkel és szellemes tréfákkal van fűszerezve. Még nagyobb érdemeket szerzett magának a roveretói tájszólás művelésében Turrati Joákim Antal, a Rovereto melletti Lizzanella falucska plébánosa (szül. 1755-ben), kit általában a roveretói költészet tulajdonképeni mesterének tartanak. Ò tisztította meg a tájszólást kezdetben hibás rímelése gyöngéitől is. Két igen sikerűit szatírát írt, melyek 1828-ban jelentek meg Velenczében. Az egyiknek „El mondo en maschera" (Az álarczosok) a czíme, melyben a költő mulattatva tanít meg arra az igazságra, hogy nem kell a látszatnak hinnünk. A másik v El mondo dal cui en sűu (A fölfordúlt világ) czímű s alapgondolatában találkozik az elsővel. Ebben a „régi jó időket" dicsérő szerző fájlalja, hogy a világ sora akkorát változott s egészen fölfordúlt, még a természet és az évszakok rendje is megzavarodott csak úgy, mint a társadalmi és erkölcsi életrend.