Page - 352 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Volume 13/2

352 is az oka, hogy a ladin nyelvjárások, jóllehet valamennyi a népies latinság közös forrásából ered és ennek folytán közeli rokonságban is áll egymással, mégsem jutottak egységes nyelvalkathoz, a miben természetesen annak is nagy része van, hogy e szétszórt néptöredékecskék minden közös politikai és művelődési középpont nélkül valának kezdet óta az őket körűlözönlő, náluknál számban és műveltségben is jóval erősebb népek közé ékelve, a melyeknek elmaradhatatlanúl nagy hatást kelle gyakorolniok az ő nyelvükre. Az egységes nemzetiség öntudatának hiányán múlt egy önálló s egy- séges ladin irodalmi nyelv kifejlődése is. Mert, habár a legtöbb ladin tájszólás részesült is az illető vidékek egyes buzgó fiainak igyekezete révén némi irodalmi művelésben, azért mégis csupán a nyugati, a bündeni nyelvterületen fejlődött, kétségtelenül e vidék politikai önállósága következtében virágzóbb irodalmi élet, mely mai napig épségben is tudta magát tartani, míg a friauli és tiroli ladinok vagy az olasz nyelvet használták irodalmi eszközül, vagy pedig mindenik a maga külön tájszólásával élt, melyek közül egyik sem bírt általánosabb érvényre vergődni. De épen az által, hogy a ladin nyelvjárások nem jutottak egységes irodalmi alkathoz, hanem a féktelenül tova rohanó hegyi patakhoz hasonlóan, szabadon és korlátlanúl fejlődött mindenikük félreeső völgyhonában, s hogy többnyire csak a műveletlen paraszt nép ajkán élve, sajátszerű és ingadozó alakjukban öröklődtek jobbára csak a száj- hagyomány útján tovább, — épen ez által válnak a nyelvészre nézve kiváló érdekűekké, mint a kinek így annál több alkalmat nyújtanak változatos sokféleségükben a legtanúlságosabb megfigyelésekre; még pedig annyival inkább, mivel a bennök első tekintetre mutatkozó nagy szabálytalanság és sok ingadozás alapjában véve s közelebbről nézve, mint minden élőszóban öröklődő nyelvnél, itt is csak a legszebb törvényszerűségnek derűi ki. E korlátlan fejlődésnek egyik következménye az, hogy a ladin tájszólások számos hang- és szótani jelenség tekintetében nem a szomszédos olasz, hanem a távolabbi franczia és provencei nyelvvel egyeznek. így az ennebergi só (ejtsd : sz'ó),/ré\ soredl a franczia soeur, frère, soleil szavakkal találkozik hangzásában, nem pedig az olasz sorella, fratello, sole hangzásával ; s ha a ladin nyelvjárásokat az ó- és új-franczia tájszólásokkal egybevetjük, amazok- ban vajmi kevés oly nyelv-jelenséget fogunk találni, melynek valamely franczia vidék nyelvjárásában tökéletes mására ne akadnánk. így mindenesetre igen érdekes megfigyelni, hogy az ennebergi, a grödeni és más ladin tájszólások is bizonyos igék jelen idejének képzésénél ugyanazon szabályokat követik,