Page - 356 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Volume 13/2

356 (lator) mellett, vagy mút (fiú) mitóns többese, és muta (leány), melynek mitáns a többes száma; így só (soror) s mellette többese sortis (sorores); hasonlót Grödenben és Graubündenben is tapasztalunk. A személytelen franczia-07z, ném. man névmást Tirolban és Graubündenben unus, Friaulban ellenben a többes szám harmadik személye vagy a visszaható névmás fejezi ki. Tanúl- ságosak és érdekesek az egyes vidékek határozatlan névmásainak különböző alakúlatai, így az ennebergi inzáo (ego-non-sapio-ubi = nem tudom, hol : valahol), zacó (non-sapio-quo : valahogyan), zacdn (non-sapio-quando : valamikor), z>z,M^/(ego-non-sapio-quid : tudj'isten, mit), invalgó(in-v-alicubi : valahol). Tirolban az egyes és többes szám harmadik személye mindig egyenlő hangzású, a miért is pl. az ennebergi pòrta = latin portat és portant is, portà = portabat és portabant. Friaulban ez már csak részben van így. Jóval tarkábbak azonban a szókincs és az alaktan eltérő jelenségeinél a hangtaniak. Ezek ugyanis csak részben igazodnak valamennyi ladin nyelv- járással közös törvények után, részben pedig olyakat követnek, a melyek csak egyes tájszólásokra érvényesek. Az olaszszal ellentétben a szótag végén mássalhangzótól nem zárt a a ladinban általán véve e felé való hajlást mutat, mely azonban különféle színezetet ölthet, a mint pl. az ennebergi chi ér (carus), pér (parem), laldé (laudare, laudatum) mutatják. Az al + d, t, s hangcsoport az / előtt fejlődött u következtében zártabb hangzásra való hajlást mutat, a melylyel az / hol megfér, hol kiesik, így pl. Graubündenben a latin alter-bői aulter vagy oter lesz, míg a Münster-völgyben, valamint Ennebergben is ater-1 ejtenek, a mivel szemben Fassa, Buchenstein és Groden tájszólásaiban az a helyén au, Ampezzóéban pedig ou hangot hallunk. A Münster-völgy és Enneberg közötti egyezés is egyik bizonyítéka a ladin nyelvjárások önálló és szabad fejlődésének, mely gyakran az egymással szom- szédos tájszólásokban egészen eltérő úton haladhat, míg esetleg valamely távolabb esővel megegyezik hangtani jelenségeit illetőleg. Továbbá az is igen jellemző, hogy a ladinság az imént említett két hangtani jelenségben, t. i. az a = e és az al t = au(l)t dolgában találkozik a francziával. Ugyanígy van ez az inyhangok előtti a-val is, melyből úgy a ladinban, mint az éjszaki és déli francziában ie lesz; pl. v. ö. az ennebergi chié (caput), mangié (manducare), paié (pacare) szókat. Az tf-nak m és n előtti részleges o-vá zárúlása, mint kiváltképen Graubündenben, úgy rész szerint a Nonsberg és St. Vigil vidékén, meg az ennebergi egyházközségben is előfordúl, így pl. a nonsbergi Vigóban : on (annus), gront (grandis), giomba (* camba),