Page - 372 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Volume 13/2

372 menetelnél rendesen csak a házasulandók legközelebbi rokonai kisérik őket, de vőfélyek („Junker") és nyoszolyóleányok („Jungfrauen") is szokásosak. A menyasszony a „Schäppele" nevű pártát s a gyász-köpönyeget viseli, ha pedig özvegy, akkor a fején is a gyászoló „Stuche", vagyis a fejkendőre borított kalap látható. Ha a menyegzőt zeneszóval tartják,- a mi nem mindenkor van úgy, akkor testtel-lélekkel játják a tánczot. Ma már az erdővidéken is a világszerte divatos körtánczokat lejtik, csakhogy valamivel zajosabban, mint a városi nép. Egy-egy helyre-legény kezdi a tánczot az ütemet jelölő dobogással, a „Doppeliren"-nel, a melytől ugyancsak reng a padló. A régi társas keringők és más hajdani tánczok, minő a „drei lederne Strümpf" (a három bőrharisnya) nevezetű, mely többféle lejtőkből s beszőtt tipegőkből állott, ma már divatjokat múlták s csak ritkaság számba veendők. Ugyanígy jártak a tartomány többi vidékeinek hagyományos tánczai is, mint pl. a montavoni „Rangger", és a sok helyütt még ma is meglévő nyilvános tánczhelyiségek ma nagy részt más czélokra szolgálnak. Mai napság a farsang vasárnapja, a templombúcsú („Kilbena"), meg egyes vasárnapok és a lakodalmak a tánczkedv kitombolhatásának fő alkalmai. A lakodalmi tánczot a lakoma szakítja félbe, melyet az asztali zene élénkít. Ennek végével a búcsúztató után következik az ú.'n. „Holsen"; vagyis a vendéglátó gazda, meg a vőlegény egybegyűjtik a vendégek ajándékait, melyekért kézszorítással mondanak köszönetet. A „Holsen"-nel végződő tulajdonképeni lakodalom utáni táncz aztán eltart egész hajnalig is. A Montavon vidékén a menyasszonynak „Spausa", a vőlegénynek „Späusling" a neve. Amaz rozmarin-koszorút visel. Az egész felvidéken elterjedt az a szokás, hogy a menyasszonynak lakoma közben elcsenik a czipőjét; ezért aztán a menyasszony vőfélyének („Ehrag seil") váltságdíjat kell fizetnie, mire a czipőt megkoszorúzva kiszolgáltatják. A három első tánczot a menyasszony járja a vőfélyével. A Walser-völgyben és a Tannbergen a vőfély után a többi legények kerülnek sorra, a kik e tisztességért egy-egy ezüst pénzt fizetnek. Az ajándékozás is különféle szokásokkal jár. A nagy Walser-völgyben pl. a menyasszony („Gschbusa") anyja tányérra teszi a nászkoszorút („Sevischäppel") s ennek tölcsér alakú nyílásán át húll be az ajándék, melynek adását itt épen ezért „ins Schäppili helfen" (a koszorúba segíteni) kifejezéssel jelölik. Blumeneggben a haza térő pár előtt elzárják és csak tréfás szóváltás után nyitják meg a ház ajtaját. A községben nem kedvelt vőlegény a Montavon környékén macskazenét is kap a legényektől.