Page - 380 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Volume 13/2

380 Teremtő zeneművészt Vorarlberg művelődéstörténete egyet sem jegy- zett föl valami nevezetesebbet. Annál több ilyennel dicsekedhetik azonban Olasz- és Német-Tirol. Az olasz-tiroliak közül a XVII. századból említendő Tevo Zaccaria Ferencz-rendi barát, a ki 1656-ban született a Rovereto melletti Saccóban, a thcologia babérkoszorúsa és zenetanár lett, Velenczében „II Musico Testőre" czímen 1706-ban derék munkát adott ki s 1725-ben halt meg ugyanott. Híres karmester volt a roveretói Pasgui Domokos József (1722—1780), szülőhelye Szent Márk-templomának theologusa és orgonistája, kinek miséi közül a „Santa Maria44 czímű saját vezénylete alatt került előadásra Innsbruckban 1765-ben s az ott tartózkodó császári udvar nagy tetszésére érdemesült. A múlt század második felében is támadt Roveretóban egy igen kiváló zenész, Ferrari Jakab Gottfried, a ki 1759-ben született, 27 esztendős korában már Párisban élt, mint a „Théatre de Monsieur*4 (a trónörökös színháza) énekkisérő zenésze. Zongoraművészi körútjain kivált Belgiumot járta be, utóbb pedig Londonban telepedett meg mint énektanár s itt is halt meg 1842-ben. Az énekművészetről szóló érte- kezésén kivűl énekgyakorlat-gyűjteményt, olasz és franczia románczokat és négy olasz operát hagyott hátra. Még termékenyebb zeneszerzőkben Tirol német része. A XVI. század második felében (1572) született Imstben az ellenpontozástan elméletében kiváló Amnion Antal Balázs, kinek művei a XVI. században híres Berg Adám zenemű-kiadónál jelentek meg Münchenben. Ugyanez idő tájban egy másik tiroli, még pedig az Etsch vidékéről való zeneművész, Lechner Lénárt Nürnbergben működött, utóbb pedig a württembergi herczeg udvari zenésze lett. A múlt század folyamán az ellenpontozástan terén jeles névre tettek szert : a meráni Madlseder Péter (szül. 1730-ban) és Goller Márton, ki az eisack-völgyi Layen faluban, 1764 február 20-án született, hol atyja iskolamester volt. 1836 január 13-án halt meg Innsbruckban, mint az ottani egyetemi templom karmestere; s végűi az aldeini orgonista fia, Ladurner Ignácz, ki 1766 augusztus l-jén született, 1788-ban Párisba került, ott zongoraművész és zeneszerző minő- ségében jó nevet vívott ki magának s a conservatoriumon tanári állást kapott, melyet 1839 márczius 4-én bekövetkezett haláláig viselt. Zongorára és hegedűre, meg zongorára írott számos szerzeményén kivűl különösen két egyfelvonásos operája maradt fenn jó sokáig az Opéra comique műsorán. A múlt század végéről Widmann Mihály (1757 —1797), a brixeni székes- egyház zenésze és udvari káplán említendő, ki a templomi zenén kivűl