Page - 409 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Volume 13/2

hol a német alaposság eleitől kezdve toscanai bájjal és kedvességgel társult, most pedig egész serege támadt olyan férfiaknak, kik becsületbeli dolognak tekinték anyanyelvük eredeti tisztaságát s különféle fajú irodalmi műveikkel tisztes hírnevet szereztek maguknak. Különösen a Roveretóban 1750-ben alapított akadémia volt az, mely a nyelv ápolását illetőleg nagy érdemeket szerzett és ösztönt adott, hogy a hazai történet szeretettel tárgyaltassék. Ez az „Accademia degli Agiati" (a lassan haladók akadémiája, latinúl : Lentorum Academia) volt, melyet a kor szokása szerint azért neveztek így, mert az akadémikusoknak az volt a meggyőződésük, hogy a szellemnek, ha a czélzott tökéletességet el akarja érni, nem sietve kell rohannia, hanem csak lassan-lassan elébb haladnia. Hozzá illő volt e névhez az akadémia jelvénye is : egy nagy csiga, mely egy piramisra kúszik föl, arra pedig ez a jelszó volt írva: „Giunto 1 vedrai per vie lunghe e distorte". (Hosszú s kanyargó útakon ím czélodhoz jutái.) Az akadémia szerény kezdetből gyarapodott föl. Eredetileg csak magán egyesület volt, mely a híres Saibante Blanka Laura (1723—1797) házában szokott irodalmi tárgyakról beszélgetni. Ez a nagy műveltségű hölgy, ki Vannetti József Valériánhoz ment nőül s a később szintén híres Vannetti Kelemen anyjává lett, maga is írt egy értekezést az ó- és újkorbeli nők házi foglalkozásáról ezzel a czímmel: „Intorno all' occupazione domestica delle donne nei tempi antichi e moderni", úgy szintén költeményeket (rime), melyek Paduában 1831-ben jelentek meg nyomtatásban. Míg korábban Tartarotti Jeromos Roveretóban, midőn az „Accademia dei Dodonei" meg- alapításán fáradozott, csak csekély támogatásra talált, e város most már annál nagyobb buzgósággal karolta föl az új társaságot. Az eredetileg csak házi gyűlésezésből mintegy varázsütésre számos tagú irodalmi és tudományos egyesület támadt, mely a város legtehetségesebb embereit mind kebelébe gyűjtötte. 1752 áprilisében léptek életbe az egyesület alapszabályai, melyek alapján a társaság valóságos akadémiává változott, mely azt tűzte maga elé czélúl, hogy „munkálkodni fog a tudományok, a szónoklat és egyéb művé- szetek elébb vitelén és terjesztésén, és, a mennyire saját szellemi és anyagi erői engedik, elő fogja segélni a honfitársak szellemének és erkölcseinek kiművelését különösen a városban és a tartománynak abban a részében, a hol az akadémia székhelye van". 1753-ban Mária Terézia császárné a roveretói akadémiának mindazon jogokat és kiváltságokat megadta, melyek birodalmában hasonló intézeteknek adatni szoktak. V. 52