Page - 498 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Volume 13/2

498 mellszobrokkal és emlékszobrokkal alapítá meg művészi hírét. Igen ügyes volt a történeti személyek egyéni jellemzésében, mint ezt Zürichben Zwingli szobra is bizonyítja. Bozenban Walther von der Vogelweide lovag-dalnok jellemzetes emlékszobrával örökíté meg nevét. Utolsó nevezetes műve Hofer Andrásnak monumentális bronz szobra. Említésre méltók még Stolz Mihály és Pendi Ferencz szobrászok, kik szintén Bécsben tanúltak. Az elóbbi nagy hatással volt Tirol legújabbkori szobrászatának fejlődésére, az utóbbi fia és követője Pendi Józsefnek, a ki az egyházi szobrászat terén szép sikereket aratott. A tiroli művészeknek és azok műveinek úgy régi időbeli, mint mostani szép száma jogos örömmel tölti el a tiroliakat; de más részt mély fájdalommal gondolnak arra, hogy a tartomány szegénységénél fogva talán még sokkal több tehetség elpusztúlt, mielőtt kifejlődhetett volna, a hivatottak közül pedig igen sokan csakis a mindennapi kenyérért az élet viszontagságaival vívott kemény harcz árán folytathatták művészi pályafutásukat. A művészi és házi ipar Tirolban és Vorarlbergben. A múlt századokbeli magas fejlettségű művészi iparnak számos terméke maradt fönn Tirolban. Vorarlbergben kevesebb az emlék; ott már a régi időben is leginkább a szővőipart űzték. A tiroli művészi iparosok sokféle anyagot dolgoztak föl; de már a legrégibb időtől fogva minden egyes vidék kiváló előszeretettel azon anyag földolgozására fordított legnagyobb gondot, melynek a természet jóvoltából legnagyobb bőségében volt, így déli Tirolban a márvány, éjszaki Tirolban pedig a fa volt a legkedveltebb anyag. Dél-Tirolban a márvány földolgozásával foglalkozó ipar-ágak jó részben az emlékszerű építészetnek szolgáltak épen úgy, mint Olaszországban is, és a díszítő szobrászatnak kézművesileg előállított művei, a márvány burkolatok s egyéb effélék a művészi ipar tágas körébe tartoznak. Az éjszaki vidéken az asztalos-, esztergályos- és fafaragó-készítmények, meg a berakott munkák a lakások díszére és kényelmére szolgáltak; a XV. századtól kezdve a művészet minden korszakából számos ilyféle műipari termék maradt fönn a kastélyokban, úri, polgári és paraszt lakokban ; tetemes részük ellenben a bel- és a külföldi magán és nyilvános gyűjteményekbe került.