Page - 512 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Volume 13/2

512 a völgyek aljától föl a meredek jéghegyekig és sziklacsúcsokig mindenütt honos és csak a növényzet ugyaneddig terjedő határával együtt ér véget. Ezek a völgyek alján, vagy legalább hozzá közel fekvő erdők és legelők, melyeket a magasabb hegység erdeitől és havasi kaszálóitól, meg legelőitől a szorosabb értelemben vett mezőgazdasági mívelésnek alávetett területek (szántóföldek és rétek) választanak el kisebb-nagyobb közökkel, rendesen csekély terjedelműek, de gyakoriság és kiterjedés tekintetében annál inkább szaporodnak, mennél magasbra emelkedünk a völgyekben és a közép-hegység oldalain, úgy, hogy fölebb már a szántóföldek és rétek csak mint a terjedelmes erdő- és legelő-felületek közé ékelt kisebb szakaszok és szigetek mutatkoznak. Mennél fölebb jutunk a mellék-völgyekben és a hegység lejtőin, annál meredekebb és kövesebb a talaj s annál csekélyebb, durvább mineműségű és terméketlenebb a földje, úgy, hogy már ezért sem igen alkalmas arra, hogy szántóföldűl, vagy rétül szolgáljon, még ha különben helyzeténél és éghajlatánál fogva ilynemű értékesíthetése nem volna is lehetetlen. Azonban tulajdonképeni mérsékelt éghajlata, a mely t. i. a búzának és rozsnak őszi vetésképen való kitelelését s az Inn-völgy közepe táján, valamint a felső Pusterthalban az Isel és a Dráva találkozásánál a tengeri (vagy a mint itt hívják: „török" búza) megérését megengedi, csakis a 450 és 1.000 méter közötti alsóbb völgyek és a közép-hegység vidékének van. Sőt már ennek erdősebb részein is tetemesen alászáll a hőmérséklet; míg a 950 vagy 1.000 méternél magasabban fekvő helyeken már csak a tavaszi vetés érik meg, 1.250 vagy 1.300 méternél pedig a gyenge árpa- és zab-, s részben a burgonya-, lóbab- és len-terméssel együtt ez is eléri véghatárát, a melynél már a pusztán erdők- és havasi legelőknek alkalmas magas hegység éghajlata kezdődik. A magas hegységhez való átmenetül a közép-hegység felső és a havasi vidék alsó övén leggyakoribb és legkiterjedtebb hegyi rétek és kaszálók szolgálnak, a melyek mintegy 1.500 —1.600 méternyire nyomúlnak föl, sok helyütt megszaggatva, vagy körülövezve ugyanezen termelési öv kiterjedt tűlevelű erdőségeitől, melyekbe fölülről ismét a havasi legelők övének füves területei nyúlnak be sokszor oly mélyen, hogy az alsóbb hegyvidék leg- magasbra érő rétjeivel érintkeznek. A főbb termelési ágaknak ezen, mintegy lépcsőzetes tagozódása, illetőleg némelyiküknek egyes vidékeken való elő-, vagy háttérbe nyomúlása, sőt teljes hiánya a legszorosabb összefüggésben áll az illető talaj- és magassági-öv uralkodó éghajlati állapotaival.