Page - 517 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Volume 13/2

517 A szántóföldek kiteijedése nem több 61.270 hektárnál, vagyis a termő- föld 6!/4 százalékánál, sőt az egész fölszínre számítva, e rész még csekélyebb, vagyis nem több 4.8 százaléknál. De a rétek, jóllehet ezek a gabnafélék termesztésének határát természetszerűleg jóval túlléphetik s részben akár a magas-hegység vonaláig is előhaladhatnak, szintén nem valami tetemes részét teszik a termő talajnak, a mennyiben 127.365 hektárnál, vagyis az egész jövedelmező földterület 13 százalékánál s az összes terület 10 száza- lékánál többet nem foglalnak el. Ezen kivűl még a völgybeli legelők (Heimweiden) 42.809 hektárra, vagyis a gazdaságilag értékesített terület 7 százalékára tehetők. A mondottakból kitűnik, hogy a természet Éjszaki- és Keleti-Tirolt első sorban erdő- és legelő-vidékké alkotta, s így a fának, de kivált a baromtenyésztésnek kell e helyen első sorban állni, s tényleg ezek mellett a földmívelés csak másodrendű szerepet játszik. És csakugyan úgy is van, hogy a szántóföld nagyobb része sem annyira emberi táplálék, mint inkább takarmány- és állati alom-növények termesztésére szolgál itt, a mennyiben a terület legtöbb vidékén az úgy nevezett füvelő - gazdaság, vagyis a takarmány-váltógazdaság egy faja uralkodik. Állandó szántóföldek, vagyis olyanok, a melyek ily takarmány-váltás kizárásával szakadatlan mívelés alatt állanak, leginkább csak a Középső- és a Felső-Inn-völgyben akadnak, főleg pedig azokon a helyeken, a hol kiváltképen tengeri- és búza-, meg rozs-, avagy burgonya- és tavaszi gabonatermesztéssel foglalkoznak. Kedvez ennek a füvelő-váltógazdaságnak nemcsak az, hogy a szán- tásra is alkalmas föld egyúttal dús fűtermésre is természettől alkalmas, a mi megint az éjszak- és kelettiroli völgyvidékek nagyobb részt nedves éghajlatának következménye, hanem egyszersmind az a körülmény is, hogy a szántóföldnek váltakozva takarmány-termesztésre való fölhasználása itt gazdasági kényszerűségnek tekinthető. A völgybeli legelők, még inkább pedig az óriási kiterjedésű alpesiek és a magas hegység erdeinek értékesítésére nézve elengedhetetlen nagy marha-állománynak a hosszan tartó zord időjárás alatt a házi istállókban való kitelelése nagy mennyiségű szálas takarmányt követel, mely szükség- letnek az állandó réteken termő széna nem lenne elég. Hogy ily körülmények között a már magában véve is csekély szántó- föld-terület a tartomány aránylag elég sűrű lakosságának gabona- és egyéb táplálék- meg haszon-növény beli szükségletét nem elégítheti ki, s hogy