Page - 550 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Volume 13/2

550 a gondosabb mívelést engedő lugasos nevelés mind jobban kiszorítja a scarozzikat, különösen mióta az ernyős lugas rácsozatáúl szolgáló költsé- gesebb faléczezetet (olaszul filetti, németül Stallein, Hacken) olcsóbb vas- dróttal helyettesítik. A tömegben való nevelésre, a mely a Tirolban uralkodó, valamint a magasb növést kivánó honi fajták termesztésére nézve valósággal igen alkalmasnak is mondható a lugasra futtatás, minthogy a lugason is egészen jól megérnek s e mellett nem is rothadnak meg oly könnyen a fürtök, mint az alacsonyabbra vágott venyigén. Mindenek fölött pedig tekintetbe veendő, hogy a lugason nevelés jóval kevesebb munkával jár, mint az Alsó-Ausztriában, vagy a Rajna mentén dívó alacsony karókon, vagy kereteken nevelés. Más nevelésmódokat az Etsch-völgyben csak kivételesen és csupán némely, Tirolban meghonosítani próbált idegen, Rajnamenti, vagy franczia szőlőfajok kedveért látni. Ellenben már a magasb fekvésű mellék völgyekben, mint pl. a Nons-völgyben, a Valsuganában, valamint Brixen vidékén is az alacsony mívelés az általánosan uralkodó, minthogy itt a talajból kiáradó meleg a kevésbbé kedvező éghajlati körülmények között nagyon is fontos föltétele a szőlő megérésének. A tartomány határai felé, az olasz földdel szomszédos vidékeken ellenben mind általánosabbá válik a magas mívelés s lassanként egészen az éjszakolaszországi fűzéres nevelésbe megy át, a melynél a venyige régi római mód szerint „a szilfára fonódik" s így húzódik fürtökkel megrakottan egyik fától a másikig. A szőlőket az egész Etsch-vidéken általán véve igen gondosan, sőt helyenként mintaszerűen mívelik. Az ültetett fajok minőségére nézve lénye- ges különbség van az olasz és a német lakosságú vidékek közt. Azonban mind a kettőben a fekete szőlőfajok az uralkodók. Bozen vidékén mindenek- előtt a kevés festőanyagú Vernatsch-fajták, a nagy, közép és kis Vernatsch, meg a Rossara (másként „der Geschlafene") a kedveltek, s ezek szolgál- tatják azt a könnyű, kellemes zamatú, világos rubin-vörös asztalibort, mely kivált Éjszak-Tirolban, de a vele szomszédos országokban is igen jó névnek örvend s általában a legjellemzőbb tiroli bor. A nevezett fajokon kivűl főleg Bozenben a nagyon sötét Lagreint is termesztik, mint a mely kiváltképen a közönségesebb borok javítására és színük erősbítésére szolgál, s ezért igen jó áron kél. Meran környékén a nagy, vagy nemes Vernatsch az uralkodó, a melyből csak gyenge, savanykás bort szűrnek ugyan, de annál becsesebb asztali szőlő minőségében, a mivé