Page - 577 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Tirol és Vorarlberg (2), Volume 13/2

Jóllehet csak a föntebb említett területek azok, melyeken a szarvasok, őzek és zergék nagyobb számban élnek és a legjobban tenyésznek, mind- azáltal különösen őzek és zergék, továbbá szürke és fehér nyúlak az erre alkalmas területeken kisebb-nagyobb számban majdnem mindenütt talál- hatók az egész tartományban. Az utóbbi évtizedekben, a földben lakó állatok fészkeinek kiásására vonatkozó tilalom és a vadászati idő korlátozása követ- keztében, az Alpesek stubai és ötzthali hegységeiben a marmoták is tetemesen megszaporodtak. Mióta a vadkecskék, — Tirolnak ezen eredeti törzsvadjai, melyeknek utolsó példányai a Pusterthalban még 1730 körűi is láthatók- voltak, — kiirttattak, a marmota az egyedüli vad, melyből Tirolban többet ejtenek el, mint a többi szomszédos hegyes országokban. A vaddisznók közül, melyek úgy Vorarlbergben, mint Tirolnak Etsch-menti mocsaraiban oly gyakoriak voltak, az utolsó példányokat 1707-ben a kalterni mocsarak- ban ejtették el. Az Alsó-Inn-völgyben tenyésző hódak maradványai is a század elején Vilsnél a Lech-völgyben estek a vadászok zsákmányául. Tirol délnyugati részeiben most is ejtenek el évenként néhány medvét, a többi nagyobb ragadozók azonban már mind kiirttattak. Az utolsó farkast v. 73