Page - 10 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (1), Volume 14/1

10 a város, kimagasló karcsú tornyaival és díszes épületeivel. Leitmefitz a csehországi városok közül kiválik ódon házaktól, köztük a tisztes régi városházától szegélyezett nagy vásárterével, mely egyike az országban a legnagyobbaknak, s a rajta hetenként tartott nagy gabna- és gyümölcs- vásárok az egész vidékre irányadók. Innen túl az Elbén való hajózás is mindinkább élénkül, s e város már régóta egyike az Elbén folyó keres- kedelem főbb góczpontjainak. Leitmeritznél kezdődik Csehország paradicsoma, a mint az Elbe- völgynek Lobositz és Tetschen közé eső részét nevezni szokás, s e vidék e nevet valóban teljesen meg is érdemli. Nem mintha az Elbe völgye a Rajna Bingen és Bonn közötti partjainak fönséges és nagyszabású tájképeihez hasonlókkal dicsekedhetnék; de vonzó kellem és bájosság tekintetében az itt elénk tárúló képek bátran vetélkedhetnek ama híres és sokat dicsőített vidék szépségeivel. Leitmeritz után még egy darabig nyugatnak tart az Elbe, míg az élénk iparú nyájas Lobositz városkánál hirtelen éjszak felé nem kanyarodik, hogy a Középhegységen áttörjön. Két hatalmas oszlopként magaslik az Elbe kapujának jobb és bal szárnyán Nagy-Tschernoseknél a Radobil (398 méter) és a Lobosch (572 méter) kúpja. Közöttük az Elbe gneisz- és amfibol-kőzetből álló omladékon át vágott magának útat, mely omladvány egykor bizonyára az Erczhegységből került ide. Általában igen sok érdekes látnivalója akad itt a geologusnak, a ki az Elbe-völgyön jártában ugyancsak gyakran előszedheti kalapácsát. Miután a folyó nagy nehezen átszakította ama szőlőkkel beültetett halmokat, melyeken a híres tschernoseki bor terem, a völgy ismét kitágúl s elénk tárúl a nyájas falvakkal és majorságokkal mosolygó Libochowani katlan, melyet éjszakon a Deblik (458 méter) és a Scheiberg (362 méter) kúpjai zárnak be. Ezentúl Aussigig az Elbe ismét magas hegyek közé szorúl, melyeken erdők és szőlők váltakoznak, festői képekkel élénkítvén a partokat. E tájon is gyümölcsös ligetek közt fészkelő kedves falucskákon át vezet útunk, — mert az Elbe-völgy egész Éjszak- Németországnak gyümölcsös kamrája. Most azonban igazi rajnavidéki tájkép tárúl elénk. Az 585 méter magas Wostray meredek lejtője alatt egy, az Elbe völgyéből hirtelen felszökkenő phonolith-sziklán áll az elég jó karban levő Schreckenstein várrom. Mielőtt azonban ide érnénk, a balparton messzire kimeredő Workotsch, vagy Ziegenrücken nevű szirtnek fésű szabású zordon kőszálai kapják meg figyelmünket. Odább az Elbe kettős hídja és a vasúti