Page - 32 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (1), Volume 14/1

32 Saaz, Csehország legrégibb városainak egyike, fő helye a nemcsak a saját határában, hanem egész kerületében viruló komlótermesztésnek. Terméke világhírű, s az itteni komlókereskedés a frank és az angol mellett irányadó a világpiaczon. Nem kevésbbé híres e vidéknek a zöldségtermesztése is, különösen uborkát nagy mennyiségben szállít úgy a bel-, mint a külföldi piaczokra. Az Eger tágas viruló völgyét egész széltében s hoszszában komlós kertek borítják, melyek Postelbergig s még azon alúl is terjednek. Itt éjszak felől a középhegység egyes kúphegyei, így a Millayer (509 méter) és a Rannayer (457 méter) feltűnő alakjai, továbbá az Oblik (509 méter), stb., délről meg a Zban-erdőnek a vörös kőzet fölé messzire kitolt krétás homok- kőből álló lejtői lépnek a folyó közelébe. Ezek közt fekszik Laun. A völgy fölött Dobroméritz falutól a városba vezető hosszú kőhíd eléggé elárulja, hogy az Eger némelykor egész völgyének szélességét is ellepi megáradt vizével. Laun régibb részeiben még számos ódon épületet őrzött meg, köztük első sorban a szép gót templomot, melyhez Launi Benedek mesternek, a XVI. század egyik legjelesb építőmesterének emléke fűződik. A város körűi lévő czukorgyárak terjedelmes épületei tudtunkra adják, hogy ezennel a belső csehországi kerületbe érkeztünk. Az Eger még egy darabon a középhegység és a középcsehországi dombvidék éjszaki széle között foly, Libochowitz és Budin városokat érintve, aztán az Elbeével közös tág medenczébe lép ki, melynek nyugati és éjszaki kerete a középhegység szép alkotású magaslataiból áll. Az Elbe és az Eger közötti országrész. Az Elbe és az Eger közt fekszik Csehországnak az a tájszépségeivel, valamint termékenységével és iparával is egyaránt kiváló vidéke, mely a nyugati középhegységet és az aussig- komotaui barnaszén-medenczét foglalja magában. A cseh középhegység vulkáni eredetű. Ugyanaz időben, a mikor az Ércz- hegység lábánál lévő sekély tavakban a barnaszén képződött, mély hasadékok egész sorából, a melyek irányát az Érez hegységgel egyközű középhegyek csapása jelzi, megolvadt bazalt- és phonolith-tömegek özönlöttek ki, hatalmas áramok és tetők alakjában telepedvén egymás fölé és kúpokat alkotván, a melyekből újabb, meg újabb kitörések támadtak. E vulkáni kitörések azonban még a harmadkor vége előtt megszűntek. A kiözönlött tömegek megdermedtek, s aztán a légkör és a csapadékok megszámlálhatatlan évek során át hozzáláttak a lassú munkához, mely belőlük a ma előttünk álló hegyalakúlatokat képezte. így az egykori kráter-hegyeknek csak romjai,