Page - 66 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (1), Volume 14/1

66 nevezetesb hegyek a Sieghübel (1.120 métef), a Siebengiebelsteinrtal, a Schwarzenberg (1.084 méter), a Taubenhaus (1.069 méter), a Vogelkoppen (1.017 méter), a Mittagsberg és a Nussstein. Említésre méltók az ú. n. áldozó- és ördög-kövek, valamint a számos völgyteknő, medencze és katlan az Iser-hegység és nyúlványai sziklái közt, különösen Gablonz, Morchenstern és Seidenschwanz környékén. Az Iser- hegység tetején továbbá, jelesül az Iserwiesén drágaköveket tartalmazó réteg is van; ez görgetegből, gneiszből és homokból áll, s a lelőhelyétől iserinnek nevezett titán vason kivűl gránát, zafír, jáczintkő és fekete spinell található benne. A zafír-szemek olykor egészen tiszták és szép színűek, de többnyire igen aprók. Az Iser-hegység legnagyobb folyóvizei a Witt ig és az Is er. Amaz a Schwarzenberg és a Sieghübel éjszaki oldalán fakadó Fehér és Fekete forrásból ered, az idylli fekvésű Wittighausnál, a meredek Iser-út mellett nagy eséssel rohan le Weissbach és Haindorf felé, számos beléje ömlő patak között fölveszi a Stolpichot is, mely Ferdinandsthalnál szép esésben zuhog alá, s még tovább egész Friedlandig is vadúl szágúldó hegyi patak marad. Innen aztán szelídebben foly és Wiese mellett válik meg a cseh földtől. A Tafelfichte déli lábánál fakadó Iser a Magas- és a Középső-Iserkamm erdeiből számos patakkal gyarapodik s nem sokkal odább az ország határáúl szolgál. A Kis-Iser a Fekete Wittig forrása közelében ered a Böhmischer Hübel oldalán. A Buchberg alatt, Wilhelmshöhétől nem messze egyesül aztán a Kis-Iser a Nagygyal. A határ mentén húzódó folyó völgye keskeny, s a neve Isergrnnd. Az Iserwiese pedig egy mérföldnyi hosszú és egy óra-járásnyi széles lápterület. E nyirkos pusztaságon csak mocsári virágok, fűzek, bozót és fűzsombékok közt jártathatjuk szemünket. Grünthal és a Stricker- häuser környékén végűi az Iser a Milnitzczel egyesül, melynek mellékága, a Mummelbach, zuhatagáról ismeretes, azután pedig elválva az országhatártól, a tartomány belseje felé kanyarodik. E hegységben meglehetős zord az éghajlat, s a zab és burgonya is alig érik meg. A meredek lejtőkön húzódó földeket egészen keze munkájával kell az embernek mívelnie, magának kell a hátán a trágyát rájuk fölczipelnie, vagy talicskán föltologatnia. Barom- tenyésztés és erdei munka a további, szintén szegényesen jövedelmező keresetágak. S mégis csak került ennek a zord vidéknek is már századokkal ez előtt rajta megtelepedett lakossága, s már ugyanily régóta folyik rajta az üvegipar munkája. A régi huták ugyan ma már eltűntek, de helyükbe