Page - 190 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (1), Volume 14/1

190 nyitása után elhamvadt, de csakhamar újra fölépült; a másik oldalon pedig a szép rakpart 1. Ferencz császár lovasszobráxal, mely körűi az ország hajdani tizenhat kerületének jelképes alakjai állnak. Szemünk előtt itt egy hosszú és széles útczasor nyilik. Hormayr, a jónevű osztrák történetíró, ki a bécsi congressus ideje táján szintén nagy elragadtatással ír Prágáról, e várost május havában, környéke üdén zöldelő és virágzó koszorújától övezve mondja a legszebbnek. Másféle, de nem kevésbbé vonzó és festői szépségben tűnik elénk annak képe verőfényes őszi napokon, mikor a lenge ködfátyol nemcsak nem zavarja, hanem még inkább földeríti a látványt, a mennyiben a kissé távolabb eső tárgyakat, főleg pedig a Hradsinnak a város fölött kiemelkedő nagy épületeit valami finom ködlő csillogással árasztja el. A mi ugyanis Prágát napjainkban oly érdekessé, a szemlélőre nézve oly lebilincselővé teszi, az építkezésében mindenütt a réginek az újjal való szoros érintkezése, vagy Grillparzerrel szólva az a szerencsés s a szemnek jól eső változatosság, melylyel „házainak tömkelegét sajátszerű alakú tornyok s kimagasló ódon- szerű épületek szaggatják meg s különzik el egyes csoportokká44. Lange Adolf műépítészhez intézett levelében elragadtatással szól Viollet-le-Duc is arról a hatásról, melyet rá Prága tett, s azt valósággal „tündéri44-nek (féerique) nevezi. Szerinte az ember Prágában valamely remek középkori város falai közt vél járni, „de koránsem amolyan elhagyatott s kipusztúlt városban, hanem olyanban, a hol élet, ifjúság és üdeség, munkásság és sürgés-forgás mutatkozik, s mely e mellett büszke az emlékeire, azoknak pompájára és fényére.44 Fordúljunk most a város belseje felé. Az előttünk nyíló szép széles útczán az előtt gesztenyefák kettős sora húzódott végig, melynek „Neue Allee44 volt a neve. Bélsky Venczel dr. polgármestersége alatt a hatvanas években e fákat kivágták. E most Ferdinandslrasse nevű útczának felső végén egy kis térre érünk, melyen Jnngmann cseh nyelvtudós ülőszobra előtt elhaladva, a Ferencz-rendiek Maria Schnee (Havi Boldogasszony) nevű templomához kanyarodunk, a melyben kivált a főoltár hatalmas arányú barokk alkot- mánya köti le figyelmünket. A föntebb említett keresztfolyosó falképeit, sajnos, bemeszelték; pedig ha mint műtárgyakat nem is, de legalább mint történelmi emlékeket érdemes lett volna őket kimélni. Egy szűk útczácskán át, melynek gót építésű kapuját évekkel ez előtt a helyéről eltávolították és a kolostor falába illesztették, az Obstgasse végéhez érünk. Ez a Ferdinand-