Page - 207 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (1), Volume 14/1

207 sűrű népességnek kellett már lennie. Hosszadalmas lenne, ha el akarnók sorolni mindazokat a helyeket, a melyeken az e korszakbeli ember kő- szerszámait, lakó gunyhóinak maradványait, tűzhelyének hulladékait és saját csontvázának csontjait hátra hagyta. A csiszolt kő- és csontszerszámok bizonyára jobban megfeleltek czél- juknak, mint az özönvízkori embernek pusztán pattogtatott kőeszközei. Már ez az ősember is tapasztalta, hogy hasogatott csonteszközei a használat Kőkorszak : csont- és kőeszközök s cserépedények. folytán megkopnak, simákká válnak és így czéljuknak jobban megtelelnek; ezt már az alsó-ausztriai Gudenus-barlangból és a morvaországi Píedmostból való, s az özönvízi korszak végéről származó sima csonteszközök is bizonyít- ják. Az így szerzett tapasztalatot és ügyességet aztán fölhasználta az ember a keményebb kőeszközök kiköszörűlésénél és kicsiszolásánál, s már ennek az ügyességnek birtokában találkozunk vele az új kőkorszakban. Ha már most a Csehországban talált s a prágai országos múzeumban, egyes városok múzeumaiban és magánosoknál őrzött sok csiszolt k'ószerszámot és kőfegyvert sorra vizsgáljuk, mindenekelőtt azok a balták, bárdok és vésők vonják