Page - 210 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (1), Volume 14/1

210 mentén körűi mohából, szalmából és állati bőrökből vetett heverőhely lehetett. Efféle tanyának a példája a Melnik kerületben levő, Repín melletti Krp. Körülbelül 4.6 hektárnyi területű földön az említett majorság mellett mintegy harmincz, hamus fekete földdel és különféle hulladékokkal telt lakógödröt ismertek föl; egykori számuk valami negyven lehetett. Átmérőjük különböző volt, szabálytalanul elhelyezve egymástól 5 méternyire és még messzebbre állottak, s ép és törött kőeszközöket, edénycserepeket, csonttöredékeket és félig megégett tapasztékdarabokat, olykor emberi csontokat is tartalmaztak, melyek közül egyesek kőkéssel erősen be voltak vagdalva. A telepnek éjszaki kerületén 58 méter átmérőjű, mintegy 5 méter széles, sötét körsáncz húzó- dott; ebben nem volt kulturréteg és így közös, talán isteni tiszteleti czélokra szolgálhatott az. Hasonló lakógödörcsoportok, melyeket néha egyszerű szemétgödrökkel, vagy épen sírokkal tévesztenek össze, nem ritkák Cseh- országban; olykor újabb telepítvények állanak rajtuk; a legtöbb, úgy látszik, tűzvésztől pusztúlt el és azután elhagyatott. E korszak állatvilágából bennünket főleg a házi állatok érdekelnek, melyeknek szelidítését valószínűen már a diluvial korszak embere meg- kezdette. Ezen kor legrégibb telepein mindenekelőtt feltűnik a házi barom, a primigenius faj, mely az őstulok (bos primigenius) és a kis brachyceros faj (bos brachyceros) megszelídítése által támadt; utóbb ezek kereszteződése folytán egy középfaj, a bos taurus állott elő. Egyébként ennek a korszaknak elején a csontmaradványok legtöbbje erdei vadállatoktól származik. E korszak közepe tájára nézve példa a Kuttenberg melletti hradistén lelt állatok jegy- zéke. A vadállatok közül előfordúlt itten: a róka, a nyest, a menyét, a borz, a barna medve, a mezei nyúl, a hód, a szarvas, az őz, a bölény és a vaddisznó; a házi állatok közül: a primigenius faj, a brachyceros faj, egy kevert szarvas- marhafaj, a juh, a kecske(?), a tőzegi disznó, egy nagyobb s egy kisebb fajta ló, nagy vadászeb és a tőzegi eb. Az ország más lelőhelyeiről kiegészíthetni még ezt a sorozatot a hamurétegben előfordúló kutyafajjal és a tyúkkal. Ennek a jegyzéknek 21 állatfaja közül tizenegy a vad és tíz a szelídített állatfaj. Az ember az említett kutyákkal bölényre, szarvasra, őzre, vadkanra és apróbb állatokra vadászott, amazokra húsuk- és bőrükért, emezekre csak bőrükért, mint egy nyusztkoponya orrán látható bevágások is mutatják; egyébként a házi állatok húsával is táplálkozott. A szarvasagancsnak, a disznó agyarának és csontjainak földolgozásában már épen olyan mester volt az ember, mint e korszak végén a kőszerszámok készítésében is.