Page - 230 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (1), Volume 14/1

230 0-kor és a Píemyslek kora. Ó-kor. — Szárazföldünk közepén, Európa szívében egy teljesen kivirított százlevelű rózsához hasonlít s élesen kidomborodó földrajzi alakulatával tökéletes egészet alkotva fekszik Csehország, melynek válto- zatos története már kétezer esztendős. A múltak homályából először Krisztus előtt a IV. században emel- kedik ki a hercyni hegység. Már Aristoteles Arkyniának nevezi azt a közép-európai hegyvonúlatot, mely éjszakra a Dunától nyugatról keletnek tart. Ebbe az erdős hegységbe helyezi Strabo a Caesartól is jól ismert Bujämum országot, mely névben Vellejus és Tacitus Bojhámuma, a későbbi Böheim, a mai Böhmen (Csehország) visszhangzik. A hegységet, mely gyűrű alakban környezi az országot, a rómaiak idejében és egész a késő közép- korig őserdők borították, melyek széles övet alkotva, fölötte járatlanok voltak s csaknem áthatolhatatlanoknak látszottak úgy, hogy Arminus teljes joggal nevezhette e földet „hercyni búvóhelyének. Világosan ismerte az ország földrajzi alkatát Cosmas, Csehország első történetírója. A terjedelmes földet, írja ez a XI. században, körös- körűi hegyek övezik s az ország azt a látványt nyújtja, mintha szakadatlan hegysáncz venné körűi. És hogy milyen magas a fekvése, kitűnik abból a figyelemre méltó körülményből, hogy külföldi folyó nem jut az országba, hanem az összes vizeket, kicsinyeket és nagyokat, melyek mind a különböző határhegyekben fakadnak, az Elbe mint főfolyam veszi föl s vezeti le az Éjszaki tengerbe. A terület pontosan megfelelt az Elbe felső folyamterületének, mert még a VIII. században cseh szlávok lakták az Egermelléket az Eger folyó forrásaiig s a Luznitz felső forrásterülete Witoraz várával Csehországhoz tartozott. Ellenben a reichenbergi Neisse területe az ország határain kivűl esett. így Csehország vízrajzi tekintetben is egységes képződmény volt. A folyamterület határvonalával szabatosan összeesett az ország határa. Azt mondották, az ország a „vízválasztó"-ig, vagy minthogy a határhegységet ki- és befelé erdőség borította és a vizek választó vonala a határsáncz nyergén haladva úgy szólván ketté osztotta a határerdőt, „az erdő közepéig" terjed. A határt — bármily különösnek gondoljuk is ma — egy kapuszerű átmetszés (preseka, intercisio) jelezte ahhoz az úthoz hasonlóan, mely