Page - 244 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (1), Volume 14/1

244 alatt állandó lakhelyűi bírták a külső vár egy külön részét, az egyházi és zárdai emberek, kiknek száma az egyházi és kolostori élet virágzásával egyre növekedett. A lakosság ez osztályai a fejedelem személyes bíráskodása, az udvarbíróság alatt álltak. A bírói eljárás egyszerű, részben ősrégi formákban mozgott. Bírói próbák voltak: a vízpróba forró és hideg vízzel, a tüzes vas próbája. Kétféle volt a bírói párbaj is : a nemesek karddal, a nem-nemesek bottal vívták. Nagyon szigorú, néha kegyetlen volt a főben járó Ítélet végrehajtása; ehhez járult a jószágelkobzás, mely vagy szabadságvesztéssel, mi az egész családot sújtotta, vagy száműzetéssel járt. A szláv vagyonjog a családközösségen alapúit, mely vérrokonság, vagy befogadás által egymással kapcsolatban lévő egyének egyesülése volt. A fekvő birtok (dédina) mívelhető telkekből és legelőből (obcina) állt. A család- vagy faluközösség föloszlásával a legelő maradt azután is a lakosok, vagy szom- szédok közös tulajdona. Az ingatlan jószágok kezdettől fogva a család tagjainak ellátására voltak rendelve; szegény nem volt, szegény csak a bűntény miatt kitaszított volt. Örökösödés útján való átszállás nem fordúlt elő, de a saját birtoknak felosztásai meg voltak engedve. Ezek voltak a vagyonközösségek (spolky), melyek sok nemesi családban egészen az újkorig fenmaradtak s biztos védelmet nyújtottak az elszegényedés vagy a háramlás ellen. A Pfemyslek a kereszténység terjesztése, templomok építése, kolostorok alapítása és javadalmazása körűi rendkívüli buzgalmat fejtettek ki. Példájokat követte a nemesség és a nép, melynél azonban sok pogány eredetű szokás még jó ideig fönmaradt. A prágai püspökség Cseh- és Morvaországra egyaránt kiterjedt egész a XI. század második feléig, mikor Morvaország részére az olmützi püspökség alapíttatott. Eredetileg a prágai püspököt a fejedelem szokta javaslatba hozni, s jelöltjét a papság és az országgyűlés együtt vagy elfogadta, vagy nem. A választottat a fejedelem a császár udvarába küldötte, kinek kezéből átvette az investiturát, mire a mainzi érsek fölszentelte. Haza térve, a legünne- pélyesebb módon kisérték a prágai várban lévő püspöki székesegyházba, hol beiktatták. A püspöki tized gabonaadóból állt, melyet a főesperesek hajtottak be. Egyházi tekintetben az ország főesperességekre oszlott, az egyes templomoknál pedig plébánosok végezték az egyházi teendőket. A decanatusok csak a XIII. században keletkeztek.