Page - 276 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (1), Volume 14/1

274 továbbá a katholikus Pilsen és Budweis Városokat, Valamint Tábor városát, hol a táborita párt szélső iránya még többségben volt. Az ország mindazonáltal lassanként visszanyerte hőn óhajtott belső békéjét. Mikor III. Frigyes összeveszett alattvalóival Ausztriában, Rosenberg Ulrik ezekkel szövetkezett a császár ellen, míg Podébrad a császárnak igért segítséget. 1452 július végén nagy sereggel elindúlt Prágából, meghódoltatta Tábort s Budweisnál Rosenberg Ulrikot békére és mindannak elismerésére kényszerítette, a mit a Szent György napi országgyűlés végzett. De még mielőtt Budweisból Ausztria felé indúlhatott, hírét vette, hogy III. Frigyes már kibékült alattvalóival s árván született Lászlót kiadta nekik. Hogy az ifjú király a koronát megnyerhesse, Podébraddal megegyezésre kellett lépnie. Ez ügyben sokáig alkudoztak. Végre (1453 ápril 30) László király Bécsben személyesen találkozott Podébraddal s mindjárt másnap kiadta az okiratot, melyben az ország szabadságait megerősítette és a compactatákat mindennel, a mi velők összefügg, fentartotta. Egyúttal meghagyta Podébrad Györgyöt a kormányzóságban. De öt hónap telt el, míg László király Prágába indúlt. Titokban lebeszélték a csehországi útról s azzal ámították, hogy baj érheti a csehek közt. A cseh rendek Iglauig eléje mentek s az ország határán a korona és a rendek szabadságainak megtartására fölesket- tették. 1453 október 28-án (vasárnap) koronázták meg a legünnepélyesebben a prágai Szent Vida székesegyházban a cseh, morva, sziléziai és lusatiai rendek jelenlétében. Csak a boroszlóiak vonakodtak az „eretnek" Prágában megjelenni; később (1454) maga a király ment Boroszlóba. Az egykorú krónikás a még nem is tizennégy éves királyt „csinos és göndörhajú iíjú*-nak mondja, ki azonnal megnyerte a köznép szeretetét. Az új uralkodó első gondja az volt, hogy az útonállóktól megszabadítsa az országot, a személy- és vagyonbiztonságot helyreállítsa s az elzálogosított koronajavakat kiváltsa. Podébrad György, ki a koronázás után is a király mellett maradt s főudvarmestere és első tanácsosa volt, mindenképen támogatta László ebbeli törekvéseit. Ennek következtében az ifjú király s az idősebb, tapasztalt és szakavatott Podébrad közt nagyon barátságos és benső viszony keletkezett. Csakhogy nem volt tartós; eltérő nézetek, főleg a külügyekben, időnként nagyon hideggé tették kölcsönös érintkezéseket. Csehország ismét virágzásnak kezdett indulni. A királyi városokban, kivált Prágában lendületet vett az építés; a romok helyén a vagyonos polgárság és nemesség új, nagyobb részt pompás épületei emelkedtek. Ipar