Page - 287 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Volume 14/2

287 Csehország története 1526-tól 1612-ig. II. Lajos király halálával a cseh rendek nagy része választás útján akarta a megüresedett trónt betölteni, mint ez már két ízben, árván született László és Podébrad György halálakor történt. Más részt Ferdinánd osztrák főherczeg, mint Lajos király nővérének, Anna herczegnőnek férje, örökösö- dési követeléseket támasztott mind Magyar-, mind Csehországra nézve. De e követeléséhez nem ragaszkodott mereven. Mikor észrevette, hogy a rendeket nem lehet neje örökösödési jogának elismerésére rá bírni, bele- nyugodott, hogy a rendek szabadon válaszszanak, föltéve természetesen, hogy ez a választás ő reá, nem pedig a cseh koronára szintén pályázó bajor herczegek valamelyikére fog esni. Ez a föltevés, Ferdinándnak és Prágában időző követeinek ügyessége folytán csakugyan teljesült. A rendek előbb nyolcztagú kijelölő bizottságot választottak, főleg oly férfiakat, kik legfőbb tisztségeket viseltek. A bizottság, melynek tagjai már meg voltak Ferdinánd részére nyerve, az országgyűlésnek azt ajánlotta, hogy fogadja el királyul azt, a kire nézve a bizottság egyhangú megegyezésre jut. Az országgyűlés ebbe beleegyezett, s így történt 1526 október 23-án a székesegyház Szent Venczel kápolnájában a tulajdonképeni választás, mely alkalommal Ferdinándot csakugyan egy- hangúlag meg is választották. Az eredményt csak másnap kellett volna a rendekkel s egyszersmind az egész néppel is közölni, s így egyelőre még titokban tartották. Csakhogy a választók egyike, Rozmitál Leo egy előre V megállapított jellel, melyet a kápolnában várakozó riesenbergi Swihowsky Vilmosnak adott, gondoskodott róla, hogy Ferdinánd, kit a dolog leg- közelebbről érdekelt, az eredményről mennél hamarább értseűljön. Másnap az egész országgyűlés, mihelyt vele a választás eredményét közölték, az ősrégi Szent Venczel-hymnust énekelve, ünnepélyes hálaadó isteni tiszteletre vonúlt a székesegyházba. Az ágyúk dörgése és a harangok zúgása mindenfelé hirdette, hogy az országnak új királya van; Prága lakói is megünnepelték a nagy napot. Még ugyanaz nap követség indúlt Ferdinándhoz, hogy megvigye neki az örömhírt s tudtára adja a föltételeket, melyek mellett meg válasz tátott s melyek megerősítését kívánták tőle. Ferdinánd az eléje terjesztett óhajok némelyikét teljesítette s kiváltságlevelében világosan elismerte, hogy őt a rendek szabad akaratukból választották