Page - 290 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Volume 14/2

290 A katholikus király és az utraquista érzelmű rendek közt eddig csak lappangva folyó küzdelemben a döntést a Németországra is olyan fontos „schmalkaldeni háború44 hozta meg. Ferdinánd, ki elhatározta, hogy császári bátyját egész hatalmával támogatja a schmalkaldeni szövetség fejei ellen, általános fegyverkezést kivánt az országgyűléstől, bár egyelőre az alatt az ürügy alatt, hogy a törökök ellen készül. Szándékát véghez is vitte; de, mikor a cseh hadnak, mely Kaadennél gyűlt össze, át kellett volna a szász határt lépnie, a nagy rész megtagadta az engedelmességet. Ferdinánd belátván, hogy az ily megbízhatatlan seregnek úgy sem sok hasznát venné, és nem akarván a dolgot a végletekig vinni, megparancsolta, hogy ne gátolják az engedetleneket a távozásban. A háború második évében, 1547-ben, mikor a döntésnek meg kellett volna történnie, Ferdinánd még merészebb lépést tett. A helyett, hogy a hagyomány követelése szerint ország- gyűlést hívott volna össze, azt a parancsot intézte az összes rendekhez, hogy bizonyos kiszabott időben hadi népökkel együtt Leitmeritzben gyűljenek össze; s azzal fenyegette a késedelmeskedőket és engedetleneket, hogy különben vagyonukkal és életükkel fognak lakolni. Utraquisták és testvérek, kik mindinkább belátták, hogy a császár és a schmalkaldeniek közti küzdelem- ben fog eldőlni az ő ügyük is, rendkívül fölháborodtak e lépés miatt, melyet az alkotmány megszegésének vettek. Mindazonáltal a rendek Leitmeritzben elég nagy számmal jelentek meg, de csak a katholikusok, meg csekély számban az ó-utraquisták, hogy a királyival háborúba menjenek; mások csak azért jelentek meg, hogy országgyűlés összehívását követeljék, mert egyedül az jogosúlt a közfelkelést elrendelni. Az a beszéd, melyet Ferdinánd a rendekhez intézett s melynek végén állítólag sírt is az izgatottságtól, nem volt képes az ellenzék érzelmeit megváltoztatni. Prágában utraquisták és testvérek csakhamar szövetségre léptek, melynek azon világos kijelentés mellett is, hogy ne a király ellen legyen irányúivá, más czélja nem lehetett, mint hogy a király hatalmát korlátozza, a rendekét viszont fokozza. Ezt bizonyították azok az indítványok, melyeket elfogadásra akartak terjeszteni az országgyűlés elé, melynek azonnali összehívását sürgették. Minthogy Ferdinánd csak későbbre akarta az országgyűlést összehívni, a rendek önhatalmúlag összegyűltek, ideiglenes kormányfélét alakítottak és elhatározták, hogy hadat állítanak, melynek vezérévé rabsteini Pflug Gáspárt nevezték ki. így álltak a dolgok, mikor V. Károly császár és Ferdinánd király hadaikkal Egerben megjelentek, míg más felől a szász választó Joachimsthalt