Page - 312 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Volume 14/2

312 Az ország közadóiról és véderejéről a király szintén csak a rendek akarata szerint rendelkezhetett; szóval keze még inkább meg volt kötve, mint a jelenkori alkotmányos uralkodóé. Mihelyt II. Ferdinánd a fölkelést leverte, meghagyta, hogy az országos rendtartás akként módosíttassék, hogy nemzet- ségének örökjoga, saját királyi hatalma és tekintélye, valamint a katholikus vallás minden támadás ellen védve legyen. Az e föladattal megbízottak teljesítették a parancsot és az uralkodó háznak már eddig is érvényes örök- jogát még világosabban és határozottabban kifejezték, a törvényhozás jogát kizárólag a királyra ruházták, a fő tisztviselők elmozdíthatatlanságának véget vetettek, s kinevezésöket a király tetszésére bizták, a katholikus vallást nyilvánították egyedül törvényesnek s a papságnak, mely addig az ország- gyűlésen képviselve nem volt, az ott való megjelenés jogát megadták s őt nyilvánították az ország első rendjének. A rendek jogai ettől kezdve csaknem pusztán az adómegajánlásra korlátozódtak. Mindezen újításokat az 1627-ben kihirdetett „új országos rendtartás" szentesítette. Az országnak nem hozta meg nyugalmát az az óriási változás sem, melyet a győztes hadak fosztogatásai, a jószágelkobzások, a pénzrontás, a régi alkotmány eltörlése, az utraquisták s a hitvallásban velők egyesűit cseh testvérek üldözése okozott. A lakosság egyre vándorolt ki, hogy egy részt vallásának üldözése elől meneküljön, más részt pedig másutt gondos- kodjék életfentartásáról, minthogy szülőföldjén nem talált módot a meg- élhetésre. A helyzet még inkább roszabbodott, mikor a háború folyvást nagyobb arányokat öltött Német- és Magyarországon, s Csehországot örökös csapat-átvonúlások, toborzások és a köz elszegényedés daczára nagy adó- emelések sújtották. Ehhez 1626-ban parasztlázadás járúlt az ország több kerületében s ez még inkább fokozta a pusztúlást. Az ország egy részében, az éjszakkeletiben, mégis némi javúlás állt be. Ott Waldstein (Wallenstein) Albert Özséb ezredes, ősrégi cseh család sarja, ki a fölkelés idején mint hű és elszánt ember a császári pártban előkelő szerepet vitt, vétel és részben a Smiricky-féle nagy hagyaték megszerzése utján óriási földbirtokokat vásárolt össze, melyekhez a császár megadta neki a Friedland herczege czímet. E jószágain Wallenstein Németalföldről és Olaszországból nagy számú ügyes kézműveseket telepített le, s ekképen, valamint a föld jobb művelé- sével, a bányászat előmozdításával, szóval minden úton-módon, mely dús vagyona és belátása mellett kínálkozott, gyarapította birtokait, és minthogy