Page - 326 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Csehország I (2), Volume 14/2

326 történetírón kivűl alig tette valamelyikök a nevét az ország határain túl is ismeretessé. Csehország a XVII. század második felében az anyagi jóllét tekin- tetében is csak nagyon lassan fejlődött. Fiai a német s magyar harcztéreken a régi vitézséggel küzdöttek és véreztek ugyan, a rendek pedig katonát, pénzt, eleséget egyre újabb áldozókészséggel szavaztak meg, de ellenség évtizedeken át nem tette a lábát cseh földre. Csak 1672-ben és 1673-ban gyülekeztek össze a császári hadak nagyobb tömegei az ország határain belül, Egerben, hogy XIV. Lajos franczia király ellen indúljanak. Ellenben sok más Isten csapása, úgy mint pestis (1680/81) és gyakori pusztító tűzvészek (1689) sújtották az országot. Más részt a császári látogatások (III. Ferdinándé 1652-ben, hogy idősebb fiát, IV. Ferdinándot és nejét Eleonórát, 1656-ban, hogy ifjabb fiát, Lipótot megkoronáztassa, I. Lipóté 1658-ban s máskor is) igazi béke-ünnepekké lettek, melyek az uralkodónak az ország iránti érdeklődését és a lakosság hazafiságát juttatták kifejezésre s a főváros polgárainak anyagi hasznot is hajtottak. Az adó azon időben nagy volt ugyan, de egyáltalán nem elviselhetetlen. Csehország fizetett rendes adót, mely Morvaországéval és Sziléziáéval együtt rendesen annyit tett, mint Felső-, Alsó- és Belső-Ausztriáé együtt véve; fizetett továbbá hadi adót, melynek összege természetesen a szükséglethez képest nagyon változott, s végűi, mint annak előtte, ekkor is hozzá járúlt a magyar véghelyek fentartásához, sőt III. Ferdinánd óta az azokban lévő őrség fizetéséhez is. De az adózásban az aránytalanság a régi maradt s máskülönben is sok mindenféle körülmény a legnagyobb mértékben gátolta az összes néposztályok jóllétének egyenletes fokozását. Különösen elmondhatni ezt a parasztokról. Mióta a hatalmasoknak a XV. század végén sikerűit Csehország szabad parasztját földesúri hatalom alá vetni, sőt jobbágygyá tenni, helyzete egyre szomorúbbá vált. A nagy háború befejeztével dolgai a lehető legrosszabbúl állottak. A szabad mozgás végső maradványai is megsemmisültek; az úri szék lett minden bírói és közigazgatási ügyben az egyetlen hatóság. A földes- úrnak joga volt jobbágya élete és halála fölött dönteni, s minden viszonyát a saját tetszése szerint szabályozni, míg a természetbeli szolgálmányok és robotok anyagilag rontották meg a parasztságot. Minden férfi 18 éves korától 55-ig, minden nő 17 éves korától 50-ig hetenként sok esetben öt, sőt hat napig télen-nyáron robotolni volt köteles